Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

Ahhoz, hogy a lepkék idegrendszerét mások számára is bemutathatóvá tegyem, le kellett azt rajzolni, vagy fényképezni. Mivel rajzolás során a fantáziának — akarva, nem akarva — kisebb, nagyobb teret lehet engedni, s ez esetleg a tárgyhűség rovására megy, a fényképezés mellett döntöttem. Az idegrendszer fényképezésére nagymértékben sarkallt az a tény, hogy a rovarok idegrendszerének mikroszkópos viszonyairól a megjelent és általam ismert dolgozatokban eredeti, festés nélküli fényképeket nem láttam. A közleményekben még a megfestett idegrendszerről is csak igen ritkán találunk eredeti anyagról közvetlenül készült fényképeket. A legtöbb esetben a testben levő, vagy a testből kivett idegrendszert rajzolják le, s e rajzokról készítik a felvételeket. Munkám közben azt gondoltam, ha sikerül a formaiinnal rögzített fehér színű idegrendszert lefényképeznem, ezzel időt és fáradságot takarítok meg, mert nem kell a bonyolult festési eljárásokat alkalmaznom. Másrészt nem rajz után készül a kép, így hű formában tünteti fel a valóságos állapotokat. Igaz ugyan, hogy a Zeiss-sztereomikroszkópokra precíz fotograíáló feltétek csatolhatok — amelyeknek segítségével az apróbb tárgyakról is kiváló fényképeket lehet készíteni —, mégsem jelentett az idegrendszer fényképezése egyszerű feladatmegoldást számomra. A FÉNYKÉPEZÉS TECHNIKÁJA Az alábbiakban fényképezési eljárásom lényegét ismertetem, majd a lepkék idegrendszeréről készült eredeti fényképeimet mutatom be. A fényképfelvételeket a testből kiemelt idegrendszerről készítettem. Az idegrendszernek a feji, a tori és a potrohi részét külön-külön fényképeztem le. A fényképezést az idegrendszer megfestése nélkül oldottam meg. A munka során felmerült nehézségeket elsősorban a fényképezendő anyag kis mérete, részeinek el nem különülése, gyors kiszáradása és a hosszú expozíciós idő, valamint az anyag fényképezés közben való elmozdulása okozták. Az anyag kis méretét mikroszkóp alól való fényképezéssel küszöböltem ki. Ha az anyagot levegőben próbáltam fényképezéshez elhelyezni a mikroszkóp alatt, akkor a dúcokból kilépő idegek a dúcokhoz tapadtak, és egy többé-kevésbé alaktalan tömeget kaptam. A másik veszély ez esetben a gyors kiszáradás volt. Ezután megpróbáltam a tárgyat csapvízbe helyezni. Hamarosan apró légbuborékok jelentek meg a vízben, amelyek a dúcokra és az idegekre telepedtek, s lehetetlenné tették a fényképezést. A buborékképződést azzal küszöböltem ki, hogy mindig az adott léghőmérsékletnek és nyomásnak megfelelő csapvizet vettem igénybe. A vízben, mint a levegőnél sűrűbb közegben a dúcokból kijutó finom idegek megfelelő tartást kaptak, nem tapadtak össze, így hamarosan jól elkülönültek egymástól, és eredeti helyzetüket vették föl. Nem jelentkezett a kiszáradás sem, annál inkább az anyag időközben való elmozdulása. A fényképezés helyiségében elég volt csak lépéseket tenni a felvétel készítése közben ahhoz, hogy a vízben úszó, illetve lebegő kicsiny .466