Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

rétegén arra merőlegesen folytonos színképű párhuzamos fénynyalábot bocsátunk át, és a monokromátorral felbontott fényt fotografikus lemez segítségével mérjük a réteg áteresztőképességét, amelyből az E extinkció kiszámítható. A mérésnél fontos a küvettaablak reflexiójának és abszorpciójának eliminálása. Ha a 6. ábrán I jelenti a küvetta elülső, I

(

] a hátsó ablak felületére eső fényintenzitást, I

0 az abszorbeáló közegbe belépő, i a hátsó felületet elhagyó fényintenzitást, akkor előbbiek alapján belátható, hogy I nem egyenlő I

0-lal, nem azonos i-vel, mivel a fényintenzitásokat mindegyik ablakfelületen csökkenti a reflexió a törésmutató-különbségek miatt. A fényintenzitások azonban csökkenhetnek még a küvettaablakok fényelnyelése következtében is. I

0 = al; i = ßl^. Itt a az elülső, ß a hátsó ablak áteresztőképessége. Mivel az I és i fényintenzitásokat jól mérhetjük, a probléma I

i

0 és I

d (vagy ezek hányadosának) meghatározása I és i (vagy hányadosuk) mérése alapján. 6. ábra Az abszorpciós együttható mérésének elve különböző hosszúságú küvetták segítségével Szilárd anyagok esetében az I

0/I

(j meghatározható különböző d| és do rétegvastagságok mellett az i

t és i

2 kilépő fényintenzitások mérésével. Ha d

1>d

2, akkor (3.2) i[ Id' ahol d' a dj—d

2 küvettahossz-különbségnek felel meg, ha a belépő és kikilépő felületek a rájuk érkező sugárzásnak ugyanazon törtrészeit reflektálják, vagyis a — ß. A Lambert-íéle törvény szerint ugyanis ,-Kd, _ pKd' e-Kd, (3.3) d' vagyis a kilépő intenzitásviszonyok mérésével a d' ismeretében az abszorpciós együttható (K) kiszámítható. .376