Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

relációt sem képesek kifejezni, ezért beszédük főként klisészerű elemek­ből (mutatószók, indulatszók, módosítószók) áll. Ez azt látszik bizonyí­tani, hogy a normális ember beszédképességének alapvető formája az alany-állítmány-tárgy, azaz NP + VP -f- NP struktúra alkotása, illetve e struktúrákból összetettebb struktúrák létrehozása. Jellemző, hogy egyik afáziás típus sem képes participiumos szerkezetek használatára. A generatív és transzformációs elv lélektani realitásának kérdése azonban nemcsak ebből a szempontból lényeges, hanem a közlésalkotás fázisainak sorrendje szempontjából is. Katz szerint e fázisok sorrendje: grammatikai struktúra létrehozása, ennek szemantikai interpretációja, s végül fonetikai reprezentációja. Ez pedig nemcsak nyelvlélektanilag nem bizonyított, hanem logikailag is ellentmondásosnak látszik. Vizsgáljuk to­vább KF gondolatmenetét. Chomskyéhoz hasonló gondolatokat találunk Katznál is arra vonat­kozólag, hogy generatív modelljük a nyelvi kompetencia leírása: „The semantic theory interprets underlying phrases in terms of mea­ning. We may thus regard the development of a model of semantic component as taking up the explanation of a speaker's ability to pronounce and understand indefinitely many new sentences at the point where the models of the syntactic and phonological compo­nents leave off. The semantic component contains rules that provide meaning for every sentence generated by the syntactic component. These rules explicate an ability to interpret infinitely many senten­ces. This hypothesis is that the process by which a speaker inter­prets each of the infinitely many sentences is a compositional pro­cess in which the meaning of any syntactically compound constitu­ent of a sentence is obtained as a function of the meanings of the parts of the constituent. These rules must first assign semantic rep­resentations to the syntactically elementary constituents of a sen­tence . . . then assign semantic representations to the constituents at the next higher level on the basis of them, and by applications of these rules . . . produce further derived semantic representations for all higher level constituents until they produce ones for the whole sentence." 3 8 (Katz, 1966: 152—153. old.) (Kiemelések tőlem — Sz. I.) 3 8 ,.A szemantika-elmélet az alapsztemmát értelmezi a jelentés szempontjá­ból. Ily módon a szemantikai komponenst úgy tekinthetjük, mint olyan modellt, amely megmagyarázza a beszélő azon képességét, hogy számtalan mondatot alkot és ért meg; e modell a szintaktikai és fonológiai komponens utáni folyamatot írja le. A szemantikai komponens tartalmazza azokat a szabályokat, amelyek biztosít­ják minden, a szintaktikai komponens által generált mondat jelentés-értelmezését. E szabályok írják le azon képességet, amely számtalan sok mondat interpretálását biztosítja. Itt ismét azzal a feladattal állunk szemben, hogy megfogalmazzuk azon hipotézist, miszerint egy végtelenül sok termék előállítására képes véges mecha­nizmussal van dolgunk. E hipotézis szerint az a művelet, amelynek során a be­szélő értelmezi a végtelenül sok mondatot, a mondat alapelemeit figyelembe vevő és az összetett szintaktikai egységek jelentését ezen alapelemekből felépítő művelet. E szabályok szerint a mondat elemi összetevőinek jelentését értelmezzük először, ezután a következő magasabb szint összetevőit az előbbiek alapján, majd a követ­kező szint elemeit, végül eljutunk az egész mondat jelentésének értelmezéséhez." .279

Next

/
Oldalképek
Tartalom