Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

Nyilván az eredetiben a „got" szó a „begot" helyett áll. Nem célunk az összes félreértést, kihagyást felsorolnunk. Azt kell itt megjegyeznünk, hogy ezek nagy részét Szabó Lőrinc kijavította, meghagyva az eredeti Vörösmarty-fordítás minden szépségét, férfias erejét a maga egészében. Nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy a Shakespeare szövegmagyarázat s szövegértelmezés rengeteget fejlődött az elmúlt száz évben, ami megkönnyítette a „restaurátor" Szabó Lőrinc munkáját. Szövegmagyarázatra szorultak a következő kifejezések a sok közül: „Till it cry sleep to death", ami nem azt jelenti, hogy „Míg azt kiáltja, fúljatok álmotokba" (Vörösmarty), hanem: „amíg hangjuk álmuk halálát nem okozza". „Behold young simpering dame, Whose face between her forks presageth snow". Nem pontosan fordítva: „Nézzétek Ama mosolygó hölgyre. Arca azt látszik mutatni: keble csupa hó." Szabó Lőrinc javításával helyesen: „Nézd csak azt a Bárgyún mosolygó hölgyet: arca szinte Havat jósol a comjai tövébe." Szebb Füst Milán fordítása: „Arca azt sugallná, zúzos hó borítja szűz ölét." Ss így tovább és így tovább. Ezeknek a hibáknak ellenére Vörösmarty fordítása egy nagy költő lenyűgöző erejű munkája, mindenütt fenséges és komor az eredetinek megfelelően. A fordító Shakespeare stílusából nem lép ki, oda nem illő szavakat nem használ, talán itt-ott finomít, a Shakespeare korára annyira jellemző nyerseségeket, kétértelmű kifejezéseket szemérmesen kihagyja. Igazat kell adnunk Kéry Lászlónak, aki azt írja Füst Milán Lear-fordításáról írt cikkében: „A híres, nagy tirádák —• tévedésekkel, nyelvi avultságokkal együtt — továbbra is Vörösmartynál zengnek a legszebben, legshakespeare-ibben." (14) Zigány Árpád Lear király-fordítása A Fővárosi Színházak műsorának sorozatában jelent meg ez az újabb Lear-fordítás 1899-ben. Fordítója, bár nem tartozott a kor legnevesebb átültetői közé, mégis ilyen nagy feladatra vállalkozott. Valószínűleg gördülékenyebb és modernebb Lear-fordítást szeretett volna színészeink ajkára adni. Ezt részben sikerült is elérnie: fordításának nyelve modernebb (ami érthető, ha a megjelenés évét nézzük), költőiségben, kifejező erőben azonban messze elmarad az akkor már klasszikusnak számító Vörös.237