Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)
Kissé ars poetica-nak is felfogható a Beszélgetés egy amerikai íróval című verse, amelyben a költő művészi szándékairól és céljairól vall. A költeményben túlzottnak tartja a neve elé sokak által „epiteton ornans"-ként odaítélt bátor jelzőt, hiszen ő csak a felfújt nagyságokat nevette ki, az igazat hangszórózta nyíltan, a becsületes embert védelmezte. Ez még nem bátorság, hanem becsületbeli kötelesség. Reméli, hogy a későbbi nemzedék lecsitulva a jelen viharaiból, majd megérti, hogy szavai őszinte, emberi megnyilatkozások voltak. Nem ingattam meg semmiféle alapkövet, nem de a hamis énekest s a felfújt nagyságokat kinevettem. Majd így folytatja: írtam — ez minden! Feljelentéseket nem írtam Amit gondoltam, legtöbbször kimondtam nyíltan Igen a becsületes embert védelmembe vettem s támadtam a kontárt ki felcsapott írónak — Dehát ez, általában kötelesség. (Képes Géza fordítása) Természetesen nem volt könnyű tájékozódni az eseményekben, főleg kellő tapasztalat és előkészítés nélkül. Az élet sokkal bonyolultabb és ellentmondásosabb volt, mint ahogy az első pillanatban tűnt. És az emberek szintén. Nincs abban semmi különös, hogy Jevtusenko érzései ebben az időben még kuszák és zűrzavarosak. Sok mindent még nem értett, és sok mindent, ami a múltból örökül maradt, már nem fogadott el. Nyíltan megszegte az irodalmi illem megszokott szabályait. Ott, ahol általános igazságokat illett volna mondani és megkövült erkölcsnemesítő oktató szentenciákat, ő kétségeit, habozását, olykor felháborodását és csodálkozását fejezte ki. Ott, ahol mások egyöntetűségükkel és jámborságukkal dicsekedtek, ő sietett beismerni lelki tökéletlenségeit, morális hibáit és gyengeségeit. A közös nagy ügyért, a szebb, boldogabb holnapért azonban bátran felemelte hangját, félelem nélkül harsogta igazát műveiben, többek között az Alku nélkül című költeményében is. Nem bánt, ha sorsom szűkös, s mások pisszegnek: „Jobb lesz, fogd a szád . . ." És csak a nagy ügyért kiáltok, nem apróságok gondja rág. Önön erőm megrészegít. A felfújt nagyokon nevetek. Erőm erősítem — a titka: nem titkolom gyengéimet. (Maróti Lajos fordítása)