Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

írógépén egyidejűleg a kéziratot készítette. Ezt a munkáját szerette legkevésbé. Űgy érezte, hogy elsietett, gyors munka, így nem méltó Tolsztoj nevéhez. Állításának éppen az ellenkezője igaz. Ha gyorsan is készült a fordítás, nagy műgond érződik rajta, s minden sorából Tolsztoj szeretete sugárzik, ugyanúgy, mint az orosz író egyéb műveinek fordításából is: [50], [51], [52], [53], [54]. Bonkáló Sándor a 30-as években az Alkotmány utcai kereskedelmi akadémián és a Vas utcai kereskedelmi iskolában orosz nyelvű levelezést tanított. Közben évenként egy-két alkalommal, az orosz irodalom évfordulóiról néhány perces felolvasást tartott a rádióban. Bonkáló vitatkozó, harcias beállítottsága fokozatosan megváltozott, már nem hangoztatta olyan bátran nézeteit, mint korábban. A 30-as évekből is ismert ugyan néhány tanulmánya [55], [56], [57], de a burzsoá kritika szelleme az ekkor írt cikkeinek összességére kevésbé hat ki. Amíg például az 1920-ban kiadott A magyar rutének című könyvét „Magyarország területi épségének védelme" jellemzi, az 1935-ben megjelent A kárpátukrajnai rutén irodalom és művelődés csak közvetve tartalmaz irredenta nézeteket. Megalkuvásának több oka lehetett. Egyrészt erre az időre esett két fiának érettségi, majd egyetemi felvételi vizsgája, így több időt töltött családja körében, másrészt az egyre erősödő fasizmus miatt félt, hogy ismét megbélyegzik. 1939 és 1944 között az Országos Központi Hitelszövetkezet rutén nyelvű lapját (Druzsesztvo — Szövetkezés) szerkesztette. A 40-es években figyelme a szovjet irodalom felé fordult. Sajnos, csak nagyon ritkán sikerült a Pravda vagy a Lityeraturnaja Gazeta egyegy számát megszereznie. így a szovjet irodalomról nem kaphatott reális képet. A felszabadulást követő hónapok a nyugtalan várakozás jegyében teltek el, míg 1945. november 1-én a vallás- és közoktatásügyi miniszter a budapesti tudományegyetem ukrán nyelv- és irodalom tanszékére ny. r. tanárrá nevezte ki. Űjabb lehetőségek nyíltak az immár 65 éves ősz tudós előtt — pótolni mindazokat az ismereteket, amelyektől a Horthy-korszak megfosztotta. A lehetőség azonban kihasználatlanul maradt, amely agg kora, a fehérterror, majd a fasizmus éveiben „szerzett" világnézeti korlátai miatt teljesen érthető. Bonkáló az egyetemen óorosz irodalmat adott elő, mert úgy érezte, hogy az újabb orosz irodalmat nem ismeri eléggé, nem tudott lépést tartani fejlődésével. Előadásainak visszatérő témája volt az irodalom irányítottsága és az abszolút írói szabadság érvényesülése. Ellentmondásainak béklyóitól nem tudott megszabadulni. Minden újat nyugati, dekadens hatásnak nyilvánított. Értékmércéjén így lett Majakovszkij is dekadens, ugyanakkor, mivel személyesen is találkozott vele, barátainak lelkesen mesélt róla. Igyekezett alkalmazkodni az új társadalmi rendhez, ezt azonban passzív módon akarta elérni: kevesebbet olvasott, így ritkábban nyilvánított véleményt. .206