Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

Véra passzív jelenléte aktivizálta Pecsorin tudatát, az író jól érzékelteti gondolatainak, érzelmeinek függőségét, irányultságát. Az elemzett műben igazi monológot nem találunk. Hangsúlyoznunk kell azonban ennek a típusnak az átmeneti jellegét, monológszerűségét. Ezekben az egy személyre redukálódó szónélküli, hiányos „dialógusok"ban találjuk, nézetünk szerint, a későbbi — a Korunk hősében alkalmazott — nagy, önelemző monológok csíráit. Még ennek bizonyítására Kraszinszkij elmélkedésére utalnánk, amelyben önmagát és a nagyvilági élet alakjait összehasonlítja a IX. fejezet elején. 6. Összetett dialógusok, amelyek egymáshoz kapcsolódásból, egybeolvadásból jönnek létre. Az egyik dialógus a másikból következik, vagy egy rövidebb dialógus beépül egy nagyobb dialógusba. Ez utóbbit a főtípuson belül külön csoportba sorolhatjuk. Példa rá az az elbeszélt dialógus, amely beékelődik az eléggé hosszadalmas társasági beszédbe. Természetesen a közbeékelt dialógus lehet más típusú is, nem feltétlen kell elbeszélt dialógusnak lennie. Tehát ezt a típust „dialógus a dialógusban" típusnak is nevezhetnénk. Az egymáshoz kapcsolódó dialógusra példa Pecsorinnak és Kraszinszkij édesanyjának, valamint Pecsorinnak és Kraszinszkijnak a párbeszéde. C) A dialógusok és a cselekmény A dialógusok és a cselekmény menetének kapcsolatában az alábbi dialógustípusokat lehet megállapítani. 1. Azok a dialógusok tartoznak ide, amelyek a folyamatban levő cselekmény kibontakozását segítik, részletekkel gazdagítják, feltárják motívumait, megszabják irányát. Különösen Pecsorin és Kraszinszkij dialógusai töltenek be hasonló szerepet. 2. A cselekményt előkészítő, részben motiváló, magyarázó dialógus: Pecsorin és Ligovszkoj herceg dialógusa a VII. fejezetben, amelyet az író röviden, elbeszélt dialógusként ad elő. Ez magyarázza a cselekmény további menetét, egyben előkészíti a fő konfliktus kialakulását. írói fogásként fokozza az olvasó figyelmét, érdeklődését. Ebben a típusban a dialógus megelőzi a cselekmény csomópontjának kezdő fázisát. 3. Külön típusba oszthatók azok a dialógusok, amelyek nem prepozicionális, hanem postpozicionális helyzetet foglalnak el, a cselekmény elhatárolható fázisa után következnek. Jellemző vonásuk a magyarázó jelleg, a cselekmény értelmezése, esetleg az összegezés, a tanulság levonása. Ide tartozik Kraszinszkij monológszerűen befejeződő párbeszéde édesanyjával, és az a párbeszéd, amelyet Véra Pecsorin húgával folytat. A dialógusokat a bennük levő atmoszféra, emocinális telítettség alapján is lehetne vizsgálni. Meg lehetne állapítani, milyen szerepük van a lermontovi atmoszférateremtésben. Ki lehetne mutatni, milyen nyelvi, stilisztikai és egyéb eszközzel teremti meg az író ezt a sajátos, akarati feszültségű, emocionális telítettségű, pszichológiai funkciójú atmoszférát. Elemezni lehetne az atmoszférateremtésnek és a jellemző hangulatnak, hangulati elemeknek a szerepét. De számunkra mindennél fonto.182