Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

MIROSLAV KRLEZA (Pályakép-vázlat) (Az író nyolcvanadik születésnapjára) DR. LŐKÖS ISTVÁN (Közlésre érkezett: 1973. december 15.) Miroslav Krleza 1893. július 7-én született Zágrábban. A városi adófelügyelő gyermekét ez a különös, a feudalizmus örökségét még görcsösen őrző, de már a polgári prosperitás jegyeivel is színeződő, s ugyanakkor provincializmussal is terhes város formálta gondolkodó, az irodalomért, sőt a színházért is rajongó ifjúvá. Zágrábi gyermekkorának élményei máig visszatérő motívumok rendkívül széles skálájú életművében. Legdöntőbb élmény a barokk város atmoszférája, aztán a Varazsdról Zágrábba költözött nagymamának, Tereza Goricanecnek népnyelvet és kaj-horvát barokk nyelviséget őrző dialektusa, s az iskolában, s az utcán hallott, horvát és német kifejezéseket vegyítő zágrábi köznyelv. S természetesen a századforduló horvát politikai megmozdulásainak egynémelyike: merényletek a Khuen-i korszak magyaron urai, s a zágrábi pályaudvar ellen, ahol a nemzeti érzéseket felkavaró magyar nyelvű feliratokat erőszakkal rakták fel. A zágrábi iskolai évek idején találkozik az akkor modernizálódó horvát irodalommal is, Kranjcevic és Vladimir Nazor művei tettek rá nagy hatást. 1908 őszén Pécsre került az ott működő és hosszabb ideje zágrábi és más horvát vidékekről származó növendékeket is befogadó honvéd hadapródiskolába. Itt tanult meg magyarul, itt találkozott a magyar irodalom klasszikusaival, itt kezdte olvasni Ibsent és Arcibasevet s itt szívta magába először a századelő Magyarországán dívó dzsentroid életforma élményét is, melynek avatott és kritikus ábrázolójává lett íróvá érése után. A legdöntőbb hatás persze a Petőfié; maga vallotta: A farkasok dala volt ,,az első mély serkentés, amelynek hatására írni kezdtem." Azt is leírta egyszer: Petőfi negyvennyolcas eposza, Az apostol lett ekkoriban egyik alapvető szellemi tápláléka, negyvennyolcasságának, Bécs- és Habsburg-ellenességének egyik alapköve. Le is fordította anyanyelvére, s amikor 1911-ben átlépett a pesti Ludoviceum kapuján, lélekben már eltépte magában azokat a szálakat, „melyek Ausztriához és az osztrák tiszti kardbojthoz" fűzték. Negyvennyolcasság és írói becsvágy, Petőfi lírájának példaadása és Habsburg-ellenesség — olyan momentumok mind, melyek szükségkép.167