Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

A SZEMÉLYNEVEK ELŐTT ÁLLÓ HATÁROZOTT NÉVELŐ STILISZTIKÁJÁHOZ (Mikszáth Kálmán nyelvhasználata alapján) DR. RAISZ RÓZSA (Közlésre érkezett: 1973. december 5.) A magyar nyelvművelő szakirodalomban sok helyen írnak arról, tehetünk-e határozott névelőt személynevek elé. Általános nézet, hogy a személynevek többnyire névelő nélkül állnak [1], s még erősebben vonatkozik a névelőnélküliség a családnevekre [2]. A szakmunkák felsorakoztatják azokat a nyelvtani helyzeteket is, amelyekben szükséges vagy megengedhető a határozott névelő személynevek előtt. Természetes, hogy többes számú (a Hunyadiak), gyűjtő, összefoglaló értelmű (az Árpádok 'az Árpád-házi királyok'), nyomósító mutató névmási jelzővel ellátott (Ezt a Kovácsot soha nem látom.), jelzős (a szép Anna, a két Zrínyi) személynév előtt névelő is áll [3]. Ellenben az -ék képzős származékok előtt a választékos nyelvhasználat kerüli, jelzőként álló személynév előtt is elmaradhat (a Kovács házaspár, de: Sanyi bácsi). A birtokos jelzőként álló személynevek elé tett határozott névelő kérdéséről pedig évekkel ezelőtt szakmai vita folyt [4]. Az újabb, összefoglaló jellegű művek ebben a kérdésben is megnyugtató választ adnak. „Ha a személynévnek birtokos jelzője van, vagy ha -é jeles alakú, akkor a csiszolt irodalmi nyelv is a névelős formát ismeri jobban" — írja akadémiai leíró nyelvtanunk [5], a mai magyar nyelvvel foglalkozó egyetemi tankönyv pedig megállapítja: „Ha a személynév birtokos jelzőként szerepel valamely kifejezésben, a szerkezet előtt gyakran van névelő, de az ilyenkor nem is a személynévre, hanem annak birtokszavára, illetőleg az egész szerkezetre vonatkozik" [6]. Azt tisztázzák tehát az idézett munkák, milyen nyelvtani (mondattani, alaktani) körülmények között lehet határozott névelője valamely személynévnek, s az erre vonatkozó megállapítások egyben a normatív használatot meghatározó nyelvhelyességi szabályok is, azonban nem igazítják el az érdeklődőt ilyen rendszeres feldolgozások ennek a nyelvi formának stilisztikájával kapcsolatban. Vegyük sorba mégis a fellelhető megjegyzéseket! Simonyi Zsigmond [7] vidékiességnek minősítette az a János-, a Mari-féle nyelvi formákat, s a nyelvjárásgyűjtések igazolták, hogy nyelv járásterületek egy részén névelő áll a keresztnevek, sőt a családi ne.155