Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

telmezni, megmagyarázni, ha ismerjük azt a hagyományozott szimbólumrendszert, amelyben ezek a képi elemek sajátos szerepüket teljesítik. A nap és érlelő fénye, a felhők és a göröngymálasztó, a csírát bontó, a termést nevelő eső, az életet adó víz és levegő jelképi értelméből ezt a fontos információt olvashatjuk ki; Ahogyan a nap és érlelő fénye megvilágít mindent, s termékenyít melegével, és ahogyan a viz frissít, tisztít, ahogyan az eső a termékenység forrása, ugyanúgy neveli, finomítja az oktató és nevelő tevékenység az embereket. Ahogyan a világban, a természet harmonikus rendjében, önként teljesíti szerepét a fény, a víz, az eső, a növényzet, úgy kell hogy érvényesüljön minden oktató-nevelő tevékenységünkben az önkéntesség, Önként, szabadon kell vállalniuk a partnerszerepet a nevelőknek és a nevelteknek, a tudást árasztó, s az ismeretekre szomjazó közösségeknek. így zárul be a kör: a jelmondat szójelei és az ábrázolás képi elemei szimbolikusan mindezt együtt mondják el. Így érthető meg, hogy miért került ez az embléma és a hozzá társított jelmondat Comenius müveinek, elsősorban tankönyveinek címlapjára. (Vö.: 5. és 6. kép.) Láttuk, hogy Comenius jelmondata beleilleszkedik a nemzedékről nemzedékre hagyományozott hasonló szerkezetű nyelvi jelek rendszerébe. Ugyanígy illeszkedik bele a hagyományba Comenius emblémájának képi eszköztára és jelképrendszere is. Horapollo Hieroglyphica című munkájának egyik ábrázolása és a hozzá fűzött értelmezés is ezt bizonyítja. A 36. embléma (vö.: 7. kép), illetőleg a hozzá társított szöveges értelmezés pontosan megmutatja, hogy Comenius a képi elemek tekintetében is a hagyományból merített, s világosabbá válik az is, mi az ábrázolás valódi mondanivalója. Ha összehasonlítjuk Horapollo, illetőleg Pierius Valerianus könyvének ábrázolását Comenius emblémájával, kitűnik, hogy a szemléletben, a közlési szándékban, s a képi elemek elrendezésében nagy a hasonlóság közöttük. De Comenius emblémája szimbolikájának helyes értelmezéséhez nemcsak a képi ábrázolás, hanem a hozzá kapcsolódó szöveg is jó eligazítást nyújt. Az értelmező szöveg így formálódik: „Quomodo eruditionem ac doctrinam significant? Doctrinam autem indicantes, caelum pingunt, rorem fundens, innuentes, quod quemadmodum ros decidens, in omnes quidem plantas diffunditur, at eas duntaxat mollit, quae eius naturae sunt, ut molliri possent, caeteras vero, quae suapte natura durae sunt, non item: sic et doctrina communiter ad omnes pertingit homines, quam quisquis faelici natus est ingenio, ut rorem arripit, qui vero ingenii facultate destituitur, idem efficere non valet. . ." Kitűnik ebből a szövegből, hogy a hozzá társult szimbolikus ábrázolás képi elemeire, az égre, a felhőre, a felhőből hulló, a természetet, a növényzetet éltető harmatra bízták az eruditio, a doctrina, a képzés, a tanítás, általában az embert formáló pedagógiai és nevelői tevékenység ható erejének szimbolikus megjelenítését. Valójában olyan összetett hasonlat két részét alkotja az ábrázolás és a szöveges értelmezés, amelyben a hasonlat minősítő, meghatározó része valójában a képi elemek szimbólumrendszere, a hasonlat meghatározott, minősített alaptagja pedig maga a szöveg. Szó jelekre áttéve így foglalható össze a két alkotó rész mondanivalója: ahogyan az égből aláhulló harmat szétáradva éleszti, táplálja a növényzetet, úgy neveli, for10 145