Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

— A ciklikus mozgások alkalmazása ugyancsak célszerű, nagyon fontos azonban a fokozatosság szigorú betartása. A hosszabb idei£ tartó futások alkalmazása esetén 6—7 éves korban elég, ha 30—40 mp-től indulva eljutunk az 1,5—2 percig, 8—10 éves korban 1,5— 2,5—3 percig. A futás tempója ne legyen közepesnél gyorsabb és iktassunk közbe két-három járási szakaszt. Mindig a futás időtartamát és ne a távolságot határozzuk meg. Nagyon gyakori alkalmazását kerülni kell, különösen a kisebbeknél, mert az egyhangú monoton futás hamar az idegrendszer kifáradásához vezet, és unalmas a gyerekek számára. Bármilyen mozgásanyagot használunk is fel az állóképesség fejlesztésére, tartsuk szem előtt a következőket: — tartsuk be a fokozatosságot, —- ne végeztessük a mozgást teljes elfáradásig, — a kiválasztott mozgásanyag legyen változatos. Az ügyesség kifejlesztésére legkedvezőbb időszak a gyermekkor. Azok a sportolók, akik gyermekkorukban sokoldalú mozgástapasztalatot szereztek, feltétlen előnyben vannak azokkal szemben, akik ezt elmulasztották. Később ugyanis már egyre kevesebb az ügyességfejlesztés lehetősége. Az ügyesség kifejlesztésére felhasznált mozgásanyag kiválasztásánál az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: — segítse elő a sokoldalú mozgáskészség kialakulását, — tegye lehetővé a változó körülményekhez való alkalmazkodást, — adjon lehetőséget a feladatok önálló megoldására, a gyors, kombinatív készség kialakulásához. Ezen feladatok megoldására felhasználhatjuk: — a szer nélkül és szerekkel végzett gimnasztikai gyakorlatokat, — változatos futó, ugró és dobó gyakorlatokat, —• a legkülönbözőbb játékokat, amelyek sokrétű mozgásfeladat megoldására adnak lehetőséget és sok bennük a meglepetésszerű elem. Meg kell jegyezni, hogy bármilyen gyakorlatról is legyen szó, csak akkor és addig segíti elő az ügyesség fejlesztését, amíg végrehajtása figyelmet igényel a gyerekek részéről. Amikor a figyelem különösebb ráirányítása nélkül is végrehajtanak egy mozgást — azaz a mozgás automatizálódott —, nem segíti elő az ügyesség fejlődését. Mivel az ügyességi gyakorlatokhoz a figyelem összpontosítására van szükség, az idegrendszer hamar fárad. Éppen ezért ezeket a gyakorlatokat csak pihent állapotban levő gyerekekkel végeztessük és sohasem az elfáradásig. A lazaság általában kis gyerekeknél nem okoz különösebb problémát, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell vele foglalkozni. A lazaság — ha megfelelő mozgásanyaggal nem gondoskodnak fenntartásáról — idővel csökken, esetleg szélsőséges esetben teljes egészében is elvész. A lazaság fenntartására vagy kifejlesztésére szolgáló mozgásanyagot egyetlen foglalkozáson sem hagyhatjuk el. A gyakorlatokat két csoportra lehet osztani: 118