Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

Dr. Nagy József (szerkesztő)—Friedrichné dr. Kovács Irén—dr. Nagy Andor— Rátkai István—Somos János—Szabó Endre—dr. Szűcs László: Az általános iskolai tanárképzés 25 éve az egri Tanárképző Főiskolán

Kelemen László, Némedi Lajos és Faragó Béla a tanárképző főiskolák fenntartása mellett, Bizó Gyula és Jausz Béla az egységes egyetemi tanárképzés mellett foglaltak állást. Rajtuk kívül még mások is hozzászóltak a tanárképzés ügyéhez. Végeredményben három problémakör körül csúcsosodott ki a vita. Az egyetemeken valósítsanak-e meg egységes tanárképzést, a pedagógiai főiskolák váljanak-e az egységes tanárképzés műhelyévé, az egyetemek pedig tudósképző intézmények legyenek, vagy pedig a harmadik alternatíva: négyféle szinten folyjon nevelőképzés. Ez az elképzelés 1957-ben vetődött fel, amikor már konkrét kidolgozás alatt állt a tanítóképzés felsőfokú szintre emelése. Világossá vált, hogy a tanítóképzés középfokú megvalósítása ekkor már túlhaladott álláspontot képviselt, s a közoktatás irányítói már kidolgozták a felsőfokú óvónőképző és tanítóképző intézetekre vonatkozó elképzeléseket. 1958-ban már kialakultak az ötéves egyetemi képzés körvonalai is. A kulturális fejlődés a főiskolák vezetői előtt világossá tette, hogy szükséges a továbblépés a hároméves általános iskolai tanárképzésben is. A főiskolai tanárképzés hívei azonban ezt az utat nem az egységes tanárképzés megvalósításában, hanem a négyéves, háromszakos általános iskolai tanárképzésben látták. Dr. Némedi Lajos a Felsőoktatási Szemle 1958. évfolyamában írt cikkében kifejti, hogy fő feladatunk továbbra is az, hogy igyekezzünk az általános iskolát valóban általánossá tenni. ,,A kisebb falvak, tanyaközpontok iskoláiban még csak osztatlan vagy részben osztott tanulócsoportokban folyik az oktatás. A tanítást igen sok helyen a felső tagozatban is tanítók látják el szakképesítés nélkül. A kis iskolákban megtalálható egy-két szaktanár pedig szaktárgyain kívül válogatás nélkül kénytelen más tárgyakat is tanítani." Példaként említi BorsodAbaúj-Zemplén megyét, ahol 447 általános iskola közül csak 119, az általános iskolák 26 százaléka rendelkezik teljesen osztott felső tagozattal. A tényleges helyzetet figyelembe véve, cikkében is azt javasolja dr. Némedi Lajos, hogy a „főiskolákon háromszakos tanárokat képezzünk négy év alatt. Ilyen nevelő esetében az egy iskolánál működő négy-öt tanár már minden tárgyat szakszerűen tud tanítani. Ezzel pedig — lényeges újabb anyagi erőfeszítés nélkül — közelebb jutunk célunkhoz, szakrendszerű oktatásban tudjuk részesíteni az ország lakosságának egy újabb el nem hanyagolható hányadát." Az általános iskolai tanárképzés fejlődésének újabb eredményeként 1959-ben megjelent az MM 29.710/1959. III. számú utasítása, mely a pedagógiai főiskolákon folyó tanárképzés idejét négy évre emelte. Ugyanakkor ez a rendelet intézkedett a háromszakos képzés bevezetéséről is. A négyéves képzésben a szakképzés elmélyültebbé, alaposabbá válhatott. A háromszakos képzés mellett is lehetővé vált, hogy a hallgatók egyes tárgyakból tudományos előképzést kapjanak. A háromszakos képzésben voltak előírt és választható szakok. Az Egri Pedagógiai Főiskolán kötelezően előírt szak volt a magyar—orosz szak, a magyar—történelem szak, biológia—földrajz szak és matematika—fizika szak. Ezekhez választható szakok voltak az ének, rajz, testnevelés, harmadik szakként az orosz, a kémia, a mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok, valamint a műszaki ismeretek és gyakorlatok. Kémiát csak biológia—földrajz és matematika 29