Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

Dr. Nagy József (szerkesztő)—Friedrichné dr. Kovács Irén—dr. Nagy Andor— Rátkai István—Somos János—Szabó Endre—dr. Szűcs László: Az általános iskolai tanárképzés 25 éve az egri Tanárképző Főiskolán

Nem ismerheti a korszerű módszereket vagy a már elért eredményeket, nem tudja használni a forrásmunkákat és esetleg már bevett állásokra „süti el puskaporát". A táblázatos adatok (2. sz. táblázat) jól mutatják, hogy sajnos e téren nem kevés a lemaradásunk. Az igaz, hogy a közel 140 tagú testületben 27 fő beszél egy, 8 fő két és 2 fő három idegen nyelvet (kivéve az idegen nyelvi tanszékeket), de hivatalos nyelvvizsgája e 37 oktató közül (26 százalék) csak 12-nek van, az is egy nyelvből, ami az intézményi tanárok csupán 8 százalékát jelenti. A főiskola állami vezetői közel 20 év óta szorgalmazzák a hatékony tanári nyelvtanulást tanfolyamok, intenzív kurzusok, jutalmak megteremtésével. S mindössze annyit értünk el, hogy 1959-től napjainkig (13 év) 8 főiskolai oktató tett sikeres nyelvvizsgát, ami 2 utazási és 6 középfokú vizsgára oszlik meg. A nyelvtudás hiánya gátolja többek között a huzamosabb külföldi tudományos ösztöndíjak pályázatát és a színvonalas kutató-eszmecseréket külföldi partnerintézményeink szakmabeli kutatóival is. Valószínű, hogy a nagyfokú lekötöttség, az intenzív nyelvtanulás roppant időigényessége és kötelező rendszeressége játszik itt alapvető szerepet, de ennek ellenére nem szabad lemondanunk a legfontosabb szaknyelvek ismeretéről és előírt szintű tudásáról. Mindent egybevetve, az elmúlt 25 év alatt a felvetett nehézségek ellenére is összehasonlíthatatlanul sokat javultak a tudományos munka főiskolai feltételei. Űj lehetőségek (bel- és külföldi tanulmányutak, számítógép, műszerpark, nyelvtanfolyamok, alkotószabadság stb.) is születtek az igényes munkához. S mindebből az a következtetés vonható le, hogy az a főiskolai tanár, aki oktató-nevelő munkája mellett ma tudományosan is tevékenykedni kíván, ezt jó időbeosztással, türelemmel és akarással sikeresen megteheti. Ezt bizonyítják azok a számadatok is, melyek szerint csak az utóbbi évtizedben (1962—72) főiskolánk tanszékein 9 kandidátusi, 26 elfogadott egyetemi doktori dolgozat és majdnem 3000 egyéb publikáció született. A tanárképző főiskolák tudományos tevékenységének vitathatatlanul legfontosabb területe a pedagógiai, illetve a módszertani jellegű kutatások. Az elmúlt 25 év alatt több fordulatot vett a tudományos munka irányának és jellegének gondolata is. Ezért a pedagógiai irányú kutatások fejlődése és kibontakoztatása nem volt zavartalan. A táblázatos adatok e szempontból három szakaszra osztják e területet. 1959-ig — vagyis a főiskola első tíz évében a kutatott témáknak még mintegy fele pedagógiai jellegű volt. 1960—65-ig terjedő második szakaszban csökkent az ilyen jellegű kutatások száma (kb. 15—20 százalékra) és sajnos vele együtt a pedagógiai kutatások megbecsülése is. Néhányan úgy remélték és hangoztatták is, hogy csak az ún. „tiszta szaktudomány" kutatása adhat rangot és elismerést. Ezért majdnem csak egy évtized után indulhatott egy egészségesebb harmadik szakasz (1965-től napjainkig), mely érzésünk szerint helyreállította a főiskolai tudományos munka integritását, szervezettségében is a megillető rangra emelve a pedagógiai jellegű tudományos tevékenységet. 1967 óta a kutatott témák 50—60 százaléka újra pedagógiai és metodikai jellegű, szépen igazodva a tanárképző főiskolai profilhoz. Ma már 66