Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)
Dr. Nagy József (szerkesztő)—Friedrichné dr. Kovács Irén—dr. Nagy Andor— Rátkai István—Somos János—Szabó Endre—dr. Szűcs László: Az általános iskolai tanárképzés 25 éve az egri Tanárképző Főiskolán
jon egy egységes szemlélet, s az, hogy a KISZ-alapszervezetek és a kollégiumi alapközösségek tevékenysége ne egymás mellett, hanem egymást kisegítve folyjon. A kollégiumi munka legyen szerves része a KISZ egész tevékenységének. A kollégiumi demokratizmus kezdeti gyermekbetegségei megmutatkoztak az igazgatók és diákönkormányzat kisebb ellentéteiben is. 1970—71-ben a főiskolai pártvezetőség közbelépésével tisztáztuk és határoltuk el a kollégiumok vezető szerveinek tevékenységi területeit. Ezek a viták, nézeteltérések szükségszerűen fakadtak a demokratikusabb kollégiumi élet megvalósítására irányuló törekvéseinkből. Mind az állami, mind a diákvezetőknek tanulni kellett a demokráciát, s a súrlódások szinte elkerülhetetlenek voltak. A másik jelentős terület, ahol a hallgatók önállósága, öntevékenysége megnyilvánul, a diákjóléti bizottság. A diákjóléti bizottság működése 1969ig lényegében csak a rendkívüli segélyek odaítélésére szorítkozott. Az új ösztöndíjrendszer bevezetésével alapvetően megnőtt és megváltozott a diákjóléti bizottság szerepe. A főiskola főigazgatósága az adott értékhatáron belül teljes mértékben a diákjóléti bizottságra bízza az ösztöndíj odaítélését. A vizsgák lezárulása után minden szakcsoport a tanulmányi osztály szociális előadójától megkapja azt a keretösszeget, amelyet tanulmányi eredményei alapján kaphat. Ezzel a szakcsoport szabadon gazdálkodik, és a tanulmányi eredményeken túlmenően a közösség érdekében végzett társadalmi-mozgalmi munkát is figyelembe véve maga határozza meg, hogy a csoport tagjai milyen összegű ösztöndíjban részesüljenek. Ezeket a javaslatokat is a diákjóléti bizottság terjeszti az állami vezetés elé. Tapasztalataink szerint az ösztöndíj felosztásának ez a formája igen jól bevált. A hallgatók ismerik csoporttársaikat, és így a juttatás sokkal reálisabb talajon nyugszik, mintha bármely más szerv végezné. Az alapszervi vezetők és a hallgatók józanságát és felelősségtudatát mutatja, hogy az így megszületett kollektív döntés ellen csak elenyésző esetben történik fellebbezés. 1970 szeptemberétől az alapszervezetekre bíztuk a rendkívüli szociális segélyek elosztását is. Az alapszervezetek hallgatói létszáma, valamint az I—II. kategóriások százalékos aránya szerint felosztottuk közöttük a rendkívüli segélyt, amellyel éves viszonylatban szabadon rendelkeznek. A diákjóléti bizottság és a főigazgatóság csupán a felügyeletet tartotta fenn magának. A főigazgatóság és a főiskolai KISZ-bizottság igyekszik növelni a KISZ érdekvédelmi szerepét is. Sikerült ugyan ezen a téren is bizonyos eredményeket elérnünk, de ezeket még nem tartjuk kielégítőnek. A KISZbizottság 1970 tavaszán hozta létre a menzabizottságot, és működik egy érdekvédelmi csoport is, ennék tevékenysége azonban nem kielégítő. Bár az intézmény állami és KISZ-vezetői már több alkalommal elbeszélgettek az érdekvédelmi megbízottakkal és meghatározták munkájukat, szerepüket, a kívánt eredményt -még nem tudtuk elérni. Olyan szerepet szánnánk ennek az érdekvédelmi csoportnak, hogy kísérje figyelemmel, különösen a kint lakó hallgatók élet- és lakáskörülményeit, de nézze meg azt is, hogy melyik tanszéknél mutatkozik túlterhelés, hol szükséges a főigazgatóság segítsége akár szociális, akár oktatási ügyekben. 54
