Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

Dr. Nagy József (szerkesztő)—Friedrichné dr. Kovács Irén—dr. Nagy Andor— Rátkai István—Somos János—Szabó Endre—dr. Szűcs László: Az általános iskolai tanárképzés 25 éve az egri Tanárképző Főiskolán

divatos áramlatok és irányzatok Egerbe csak megszűrve érkeznek le. In­tézményünkben nem voltak és ma sem tapasztalhatók maoista, trockista vagy másfajta politikai csoportok, irányzatok. Hallgatóink szerényebben, egyszerűbben élnek, ugyanakkor a nagyvárosi felsőoktatási intézmények hallgatóságával összehasonlítva, feltételezhetően gyengébb vitakészségük is. Ezekből az elemzésékből azt a következtetést vontuk le, hogy buzdí­tanunk kell hallgatóink öntevékenységét és kezdeményezőkészségét. A fő­iskolai KISZ-bizottságnak káderek átengedésével is erősíteni kell az alap­szervezeteket, mert e munka eredménye vagy gyengesége elsősorban ott dől el. Megállapítottuk továbbá, hogy a kibontakozó öntevékenységet igaz­gatóságunk minden erővel támogatja. Világos volt előttünk, hogy az ifjú­ságnak szüksége van tevékenységi területre, mert ha a benne felhalmozott energiát helyes csatornákon nem engedjük levezetni, akkor az más irány­ban keres kiutat. A főiskola állami és pártvezetésében is ekkor erősödött meg, hogy ez az út a hallgatóságnak az intézmény életébe való egyre aktívabb bekapcsolása lehet, s ekkor lett tudatosabb ez irányú munkájuk is. Ugyanis a vizsgálat előtt is volt e területen kezdeményezés, még ha azok nem is mindig voltak tudatosak. Nevelőmunkánk további fejlődéséhez jelentős segítséget kaptunk a Művelődésügyi Minisztérium Pedagógusképző Osztályától. Az 1966 szep­temberében Egerben megtartott összigazgatói értekezleten már követel­ményként hangzott el az intézményi demokratizmus fejlesztése, később a szombathelyi igazgatói értekezlet ugyancsak ezeket az elveket konkreti­zálta. Az egri főiskolán megalakult nevelési bizottság — amikor az 1968. december 18-i össznevelői értekezleten ismertette álláspontját — kimon­dotta, hogy 1969 tavaszáig minden tanszék elkészíti á maga nevelési ter­vét, 1969 őszéig pedig kidolgozzák a főiskolai nevelési keretprogramot. A tanszéki nevelési tervek elkészítésével egy időpontban történt meg a KISZ-élet átszervezése ós a 9 alapszervezet kialakítása. A már korábban említetteken túl az átszervezést az is szükségessé tette, hogy a KISZ­szervezetet a korábbi zárt politikai koncepcióból kimozdítsuk és az intéz­mény egész ifjúságának érdekképviseletét biztosító, sokoldalú társadalmi­közéleti feladatot ellátó szervezetté tegyük. A háromszakos képzés idején a 24 kis létszámú alapszerv átfogása a főiskolai KISZ-bizottságnál szük­ségszerűen kialakított egy bürokratikus irányítási rendszert, amely csak politikai nevelés szempontjából volt képes átfogni a főiskola egész ifjú­ságát. A kulturális, sport- és egyéb megmozdulások alapszervezeti szinten történtek, amelyek viszont azonosak voltak egy évfolyam egy szakcso­portjával, így a KISZ-szervezet ilyen irányú munkáját nem érzékelték kellően. Űgy láttuk, hogy hallgatóink nem érzik igazán magukénak a fő­iskolai KISZ-szervezetet, részvételük formális a mozgalmi munkában, s a KISZ-élet erőltetett. Azt is egyre jobban éreztük, amit a Központi Bizott­ság állásfoglalása így fogalmazott meg: ,,A KISZ-szel szemben támasztott követelmények nincsenek összhangban lehetőségeivel, ezért fejlődése nem tud lépést tartani sem a politikailag igényes fiatalok, sem a főleg szóra­kozni, sportolni vágyó ifjúsági tömegek igényeivel." Ahhoz, hogy a fő­iskolai ifjúság valóban magáénak érezze a KISZ-szervezetet és a főiskola teljes jogú polgárának tekintse magát, jogokat kellett biztosítani nekik. 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom