Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)
IV. Miscellanea - Dr. Bihari József: Recenzió Tichonov Izucenie vidov russkogo glagola v uzbekskoj skole c. munkájáról
jezettségét. Hol van hát a megoldás? Miképpen határozható meg az aspektus alapvető, általános jelentése? Tichonov, aki egyébként bátran bírálja még mestereit is, a régebbi szovjet akadémiai nyelvtan ellentmondásait sem kímélve, ezúttal kitart a hagyományostól csak némileg eltérő ún. vinográdovi álláspont mellett, és azt állítja, hogy az aspektus a cselekvés viszonyát jelöli a belső határhoz. De mi az a belső határ? Nyilván a cselekvés belső határáról van szó. Ez szerinte úgy értendő, mint a cselekvés természetes kiindulópontja (kezdete?), a kívánt cél vagy bizonyos eredmény elérése, egy olyan határ elérése, amely az igével jelölt cselekvés természetének a jelentéséből következik. Emellett a B ige lesz az aspektusellentét erős, jelölt tagja, amely megjelöli a cselekvés határát, természetes kiindulópontját vagy eredményét, az F ige pedig az aspektusellentét gyenge, nem jelölt tagja, azaz amely nem jelöli a cselekvés határát (kezdetét, közepét vagy végét), hanem a cselekvést folyamatában, tartósságában fejezi ki. Aki ismeri Tichonov irodalmi munkásságát, megszokhatta, hogy éles logikával, biztos tárgyismerettel operál és mindig világosan, egyszerűen fogalmaz. A fenti aspektus-definíciójáról ez korántsem mondható el. Az ún. belső határon a nyelvészek különböző dolgokat értenek. A legáltalánosabb felfogás szerint a cselekvés valamilyen méretű körülhatároltságát nevezik belső határnak. Ilyen belső határ lehet a cselekvés befejezettsége: resil, a cselekvés vége: dopel, a cselekvés eleje: zapel, a cselekvés kezdetének és végének egybef olyása: propel stb. Eszerint a B igék utalnak a cselekvés határára, az F igék nem utalnak arra. FI.: re sit'-re sat', zakoncit'-zakancivat', Stroit'-,postroit', sidet'-prősidet'. Kétséges azonban, hogy ez a határelmélet valóban kifejezi-e az aspektus lényegét és nem áll-e közelebb a valósághoz A. V. Isacenko, Ju. S. Maslov stb. felfogása, akik a B igék jellegzetes vonásának a cselekvés oszthatatlanságát, egészét tartják, míg az F igék erre nem utalnak. Ebből a szempontból az aspektus grammatikai kategória, nem a cselekvés viszonyát fejezi ki, hanem azt, hogy a beszélőnek milyen a viszonya a cselekvéshez, a maga egészében vagy folyamatában szemléli-e azt. Sokat vitatott kérdés az aspektuspárok problémája is. Ennek máihelyes definícióját találjuk meg a recenzált könyvben: eszerint aspektuspárt alkot az olyan két igealak, amelyek Lxikai jelentése ugyanaz s csak aspektusra nézve különböznek egymástól (otkryvat'-otkryt'). Tichonov részletesen ismerteti az aspektuspárok és az aspektusok képzésének mechanizmusát. Nem osztja a M aslo v - is kólának azt a nézetét. hogy az igei előképzők mindig megőriznek valamit eredeti lexikai jelentésükből és sok példával bizonyítja, hogy igenis vannak tiszta (teljesen grammatikalizált) előképzők, amelyek az igének csakis az aspektusát változtatják meg, de új lexikai jelentést nem kölcsönöznek neki. Az előképző nélküli igék érdekes esete — más kézikönyvek nem is említik —, amikor az előképzős igékkel való korrelációjuk különböző jelentéseket eredményezhet. Vö.: star eV-po star et' (on nacal bystro staret', postarel) és staret'-ustar et' (istinno chudozestvennoe proizvedenie ne stareet, ne ustareet nikogda); glochnut'-oglochnut' (posle bolezni starik 442