Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

Dr. Nagy József (szerkesztő)—Friedrichné dr. Kovács Irén—dr. Nagy Andor— Rátkai István—Somos János—Szabó Endre—dr. Szűcs László: Az általános iskolai tanárképzés 25 éve az egri Tanárképző Főiskolán

Munkáspárt VIII. kongresszusának határozata — amelynek értelmében a származási kategorizálást megszüntették — kimondja: „A tehetséges munkás- és parasztfiatalok továbbtanulását — ami művelődési politikánknak változatlanul fontos része — nem a szociális korlátozások mechanikus alkalmazásával, hanem a szükséges politikai, anyagi, szociális és nevelési feltételek biztosításával, az oktató- és nevelőmunka fejlesztésével kell elérni." Az Egri Tanárképző Főiskola oktatói kollektívája büszkén állapíthatja meg, hogy 1963 óta is a felvett hallgatóknak 50 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. Természetesen nem csupán a felvételi bizottságok pártos munkájának az eredménye ez a százalékarány, hanem nem kis mértékben azt is visszatükrözi, hogy az általános iskolai tanári pályára meglehetősen nagy számban jelentkeznek a vidéki dolgozók, munkások és parasztok gyermekei. A négyéves, háromszakos képzés időszakában lényeges személyi változások is történtek a főiskola életében. 13 évi igazgatói működés után 1961-ben megvált a főiskola vezetésétől dr. Némedi Lajos, majd 1962 nyarán intézetünket is elhagyva a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Germanisztikai Tanszékének lett a vezetője. Utódja dr. Szántó Imre kandidátus, a Történelem Tanszék vezetője lett. Ugyancsak 1962ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre távozott dr. Hortobágyi Tibor, a biológiai tudományok doktora, aki 13 éven keresztül irányította a főiskola Növénytani Tanszókének munkáját. E két kiváló képességű tudós pedagógus kiválása komoly vesztesége volt a főiskolának. 1964-ben a tanárképző főiskolák életében újabb jelentős tartalmi és formai változás következett be. Ekkor került sor a négyéves, kétszakos képzés bevezetésére, ami jelenleg is meghatározója az általános iskolai tanárképzésnek. Mint már korábban is említettük, a négyéves, háromszakos képzést az általános iskolai tanárképzés irányítói is átmeneti megoldásnak tekintették. 1959-ben különösen a kis iskoláknál szükség volt a nagyobb arányú szakos ellátásra. Ez részben néhány év alatt sikerült is, másrészt kiderült, hogy a háromszakos képzés nem váltja be teljes mértékben a hozzá fűzött reményeket. A végzett főiskolások elhelyezkedési rendszere olyan volt, hogy velük teljes mértékben a megyei tanácsok rendelkeztek és ott alkalmazták őket, ahol leginkább szükségesnek látták. Ilyen körülmények között a végzett hallgatóknak csak kisebb százaléka került kis településre, ahol mind a három szakját fel tudta használni, többségük olyan általános iskolába került, ahol csak két szakot hasznosíthatott, így tehát a háromszakos képzés gyakorlatilag nem vált be. A háromszakos képzés ugyanakkor jelentős megterhelést jelentett a hallgatóknak és megnehezítette az egyes szaktárgyakban való alaposabb elmélyülést. A kétszakos képzésre való áttérés szükségessé tette, hogy újabb tantervek és programok szülessenek és az új tanterveknél és programoknál fokozottabban figyelembe vegyék a pedagógiai és módszertani szempontokat is. Az első kétszakos évfolyam 1964-ben kezdte meg tanulmányait, az utolsó háromszakos évfolyam pedig 1967-ben végzett. A kétszakos képzésre való áttérés közben lényeges változás történt a tanárképző főiskolák irányításában is. 31