Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

Dr. Nagy József (szerkesztő)—Friedrichné dr. Kovács Irén—dr. Nagy Andor— Rátkai István—Somos János—Szabó Endre—dr. Szűcs László: Az általános iskolai tanárképzés 25 éve az egri Tanárképző Főiskolán

ügyi Minisztérium 8550—46/1954. IX. sz. rendelete a pedagógiai főiskolák képzési idejének 3 évre való felemeléséről. Az oktatásügyi miniszter hivatkozott utasítása a következőket tartalmazta : „Az 1950. évi 21. sz. törvényerejű rendelet 6. §-ában foglalt felhatalmazás alapján az alábbiakat rendelem el: 1. A pedagógiai főiskolákon a tanulmányi időt az 1954—55. iskolai évtől kezdődően 3 évben állapítom meg. 2. Az oklevél megszerzése előtti gyakorló évet megszüntetem. 3. A harmadik tanulmányi év végén a hallgatók az 1032/1952. (IX. 27.) Mt. h. sz. minisztertanácsi határozatban előírt államvizsgát tesznek. A sikeres államvizsga után a hallgatók általános iskolai tanári oklevelet kapnak. 4. A pedagógiai főiskolákon az 1954—55. tanévtől kezdődően kétszakos képzés bevezetését rendelem el. A kétszakos szakcsoportokat külön utasításban szabályozom. 5. Az 1954—55. tanév előtt beiratkozott hallgatók az eddig érvényben volt tanulmányi rend szerint folytatják tanulmányaikat." Vitathatatlan tény, hogy a kétéves általános iskolai tanárképzés számos problémát rejtett magában. Egyrészt két év alatt valóban nem lehetett megfelelően felkészített szaktanárokat kibocsátani, másrészt a kétéves képzés szükségszerűen a hallgatók nagyarányú megterheléséhez vezetett. A kétéves képzés időszakában a hallgatók átlagos heti óraszáma 40—45 között volt. Ez a rendkívül magas óraszám szükségszerűen azt eredményezte, hogy a hallgatók a kötelező olvasmányokat sem tudták kellő mértékben elsajátítani, arra pedig csak elenyészően jutott idejük, hogy ezeken túlmenően saját szorgalmukból szakkönyveket olvassanak. A párthatározat hasznos útmutatásokat tartalmazott az egyetemi, főiskolai oktatómunka szempontjából. Kimondotta, hogy „egyetemeinken elméletileg jól megalapozott, sokoldalú és magas színvonalú szakképzést kell megvalósítani". Nem elég, hogy bizonyos mennyiségű ismeretet közöljenek az egyetemek, hanem feladatuk megtanítani a hallgatókat az elmélyült önálló munkára, a tudományos gondolkodásra, ki kell fejleszteni a hallgatóban a tudásszomjat, az alkotószellemet, az aktív kezdeményező képességet. Ez egyben azt is jelentette, hogy az egyetemi, főiskolai oktatásnak nem kell szájbarágásnak lenni, nem kell az új ismeretek legutolsó mozzanatát is előadás formájában átadni a hallgatóknak, hanem lehetőséget kell biztosítani a képességek önálló kibontakoztatásához. Mindez természetesen vonatkozott a hároméves pedagógiai főiskolára is. 1954 őszén az elsőéves hallgatók már a hároméves képzés átmeneti tanterve alapján kezdték meg tanulmányaikat. A hároméves képzés végleges tantervét 1955 őszére kellett elkészíteni. A minisztérium irányításával a pedagógiai főiskolák tanszékei és a szakbizottságok egyéves munkával 1955 őszéig kidolgozták a hároméves tanterveket, felülvizsgálták az egyes tantárgyak programjait. Ehhez a munkához az MDP Központi Vezetőségének határozata megadta az irányelveket, az Oktatásügyi Minisztérium pedig rendeletével biztosította a legfontosabb feltételeket, valamint a fel27