Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom-és a történettudományok köréből - Dr. Lőkös István: Egy Krleza-novella magyar motívumai

dó, majd az ifjúság emlékeit felidéző sorok: ,,A magyar utakat vastag por borította, s a rekkenő hőségben törpe délibáb lebegett a kéklő szőlőskertek fölött. Ez volt az ifjúság, a trópusi színpompás, kedvtől és mámortól pezsgő, rajongó ifjúság, amikor az ember azt hiszi, hogy a föld tengerkék-zöld labda, melyre a tűző napsugarak gazdag arany zuhatagja is a szél muzsikájára és az ifjúság ritmusára zuhog. De azóta odavan mindem: füstbe ment minden, és csak a nyakigsár vidék, csak az maradt belőle, az állomáson a tolató, régi típusú mozdony füttye, és valami határozhatatlan unalommal mételyező keserűség a lélek mélyén" 2

0. A kép, a pécsi és Pécs környéki táj hangulatait idéző kép — mert hiszen erről a tájról fogantak az élmények — ilyen fogalmazása nem is egyedülálló a Krleza-textusok között, a hangulatilag legközelebbit idézzük csák most, az 1947-es magyarországi látogatás impressziói nyomán keletkezett sorokat. Majd négy évtized távolából sejlettek fel akkor Krlezában ifjúsága, tovatűnt pécsi ifjúságának szép emlékei 2

1: ,,A Mecsektől a Szent Jakab-hegyig és Abaligetig, meg még tovább: Szigetvár felé húzódó végeláthatatlan síkság, a Drávától délre a kéklő messzeségben a Papuk sötétkék kontúrjai, a villányi szőlőhegyeik, ahol (a táj hangulatában) felsejlik a messzeségben a Duna ezüstös tükre — mindez este, ezen az éjszakán, a halál színpada. Az a régi. gyermeki játék véget ért, a függönyök legördülték" 2

2. A pécsi motívumok, emlékképek sorát idézve most ne feledkezzünk meg a novella ama részleteiről sem, amelyek Krizsovec doktor huszárönkéntes esztendejét idézik fel, s amelyek java részében megint csak pécsi élményeket sejthetünk. A „dél-magyarországi, dunántúli huszárgarnizon", amelyben Krizsovec „önkéntes évét" szolgálta, bizonyára Pécsett volt, ezt sejtetik legalábbis ,,a lakta-nya tiszti pavilonja előtt álló jegenye- és gesztenyefák, orgonabokrok és jázminok", mindaz tehát, ami az egykori Pécset az ifjú Krleza számára oly emlékezetessé, oly vonzóvá tehette

2

3. Előbb idézett úti jegyzetében erre emlékeztető képsor is felvillan, megint csak az élményt hitelesítő erővel: s az élmény erejének azonossága hitelesítő tényező lehet. ,,Az erdőparcellák és a széles horizont — írja —, a teraszosan épült város narancssárga házainak tömege, melyen az ablakok úgy ragyognak, mintha valami nagy ünnepre készülnének és tiszteletünkre lemosták volna őket — mindez ma is a helyén van. A sötét-gyöngyházszínű, mély és derült égbolt, a madárdal és az orgonaillat, és a sárga tulipánok a gruppokban mind megvannak, csak a gesztenyesor fatörzsei szenvednek elefántiázisban. Ezek nem a fiatal gesztenyefák többé . . . 2

4" Majd alább: „Éjszakai séta a városban ... A katedrális éjszakai látványa. A huszárkaszárnya és a hadapródiskola sziluettjei az éjszakában, amikor a csillagok oly közel ragyognak az éjszakai égbolt déli felén, hogy az ember azt hiszi: kézzel elérheti őket, a gesztenyefák pedig síri módon susognak az éjszakai fuvallattól" 2

5. S most az összkép kedvéért, teljes terjedelemben, írjuk ide ismét az iménti hangulatok novellabeli változatát: „A dél-magyarországi, dunántúli huszárgarnizontól, ahol mint tejfölösszájú abituriens szolgálta le önkéntes évét, a laktanya tiszti pavilonja előtt álló jegenye- és gesztenyefák, orgonabokrok és jázminoktól, a sárga-fehér tulipános köröndtől, ahol I. Ferenc József őfelsége mellszobra állt a Viribus 229-