Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

Dr. Nagy József (szerkesztő)—Friedrichné dr. Kovács Irén—dr. Nagy Andor— Rátkai István—Somos János—Szabó Endre—dr. Szűcs László: Az általános iskolai tanárképzés 25 éve az egri Tanárképző Főiskolán

A főiskola életében Egerben is jelentős helyet foglaltak el a kollégiumok. Bár még 1949 nyarán úgy nézett ki, hogy a két kollégiumban 300 embert el lehet helyezni (és a későbbi években volt is ennyi lakója a két kollégiumnak), a tanév megkezdésekor 180 hallgatót helyeztek el kollégiumokban. A kollégiumi felvételek fölött nem a főiskola igazgatósága vagy ifjúsági szervezete döntött, hanem minden kollégiumi hely betöltését fel kellett döntésre terjeszteni a Kollégiumi Központhoz. A kollégiumok élete rendkívül fegyelmezett keretek között folyt. A kollégiumok életét, belső rendjét a diákbizottságok határozták meg. Bár élén államilag kinevezett igazgató állt, gyakorlatilag a kollégiumi ügyeket a kollégiumi tanár és diákbizottság irányította. A közgyűlés által előírt házirend kimondotta, hogy minden reggel a 6 órai ébresztő után hétkor a szobákban már rendnek kell lenni, be kellett vetni az ágyakat és a naposoknak rendbe kellett tenni a szobát. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a szobákban levő asztalokat le kellett takarítani, sőt le kellett teríteni, és a kisebb takarítási munkákat el kellett végezni. Hét órakor volt a reggeli, fél 8-kor a kollégium tagsága gyülekezett és fél 8—háromnegyed 8 között zárt rendben, jó időben általában nótaszóval vonultak be a főiskolára. A kollégiumok élete eme látszólagos merevségek ellenére is igen szép és kellemes volt. Ezek a rendszabályok a kollégiumi tagság által vállalt megkötések voltak, amelyeket a kollégiumi lakosság döntő többsége elfogadott, azzal egyetértett és éppen ezért végrehajtása sem került különösebb nehézségbe. Emellett azonban félévenként általában kétszer, a tagság által javasolt alkalomból kollégiumi estet rendeztek műsorral egybekötve, utána ünnepi vacsora és tánc volt. A nevelőmunka még az 1949—50-es tanévben is zömmel a kollégiumokban koncentrálódott. Itt szervezték meg a hallgatók nevelését, politikai fejlődését, és a tanulást is elsősorban a kollégiumokra építették. A kollégiumokban komoly nevelőmunka folyt, és a tanulást valóban fő célkitűzésüknek tekintették. Már 1949 őszén, hogy a gyengébb, munkás-paraszt származású hallgatókat segítsék, tanulópár-rendszert hoztak létre, melynek az volt a feladata és szerepe, hogy a szakmailag gyengébb felkészültségű hallgatókat megtartsák a főiskolán, hogy megfelelő eredményt tudjanak elérni. Kétségtelen tény, hogy néha már ekkor fellelhető volt bizonyos formális dolgoknak a véghezvitele. Ilyen volt például a szobák közötti tanulmányi verseny meghirdetése, ahol már 1949-ben is mutatkoztak formális jelek. Az egyes MEFESZ-csoportok, illetve kollégiumi szövetkezetek tanulmányi versenyben álltak egymással, s ez a verseny a kimondottan tanulmányi eredmények felmutatása mellett olyan pontokat is tartalmazott, hogy X hallgató elolvas 3 vagy 4 szépirodalmi könyvet vagy szovjet regényt, és ezt gyakorlatilag nem nagyon ellenőrizte senki. Különben is ez esetleg valóban célkitűzés volt egy természettudományi szakos hallgató számára, de a magyar szakos hallgatóknak ennél jóval többet kellett elolvasni. Ugyancsak ilyen formális jellegű volt az első jelentős tanulmányi versenyfelajánlás 1949 decemberében, amikor Sztálin 70. születésnapjára a főiskola hallgatóinak döntő többsége felajánlotta, hogy december 21-ig egy tárgyból leteszi vizsgáját. 15