Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Rákos Etelka: A terhelés vizsgálata 10—14 éves tanulóknál a testi képességek szempontjából

A TERHELÉS VIZSGÁLATA 10—14 ÉVES TANULOKNÁL A TESTI KÉPESSÉGEK SZEMPONTJÁBÓL RÁKOS ETELKA (Közlésre érkezett: 1972. november 15.) 1. A terhelésről általában Napjaink testnevelésében, de valamennyi sportágban alapvető kérdés a tanulók, sportolók teljesítőképességének növelése. A teljesítőképesség fokozása rendszeres testedzéssel érhető el. Az edzett ember testi képességei mind a munkanapok állandó követelményei, mind a versenyek megnövekedett motorikus és fiziológiás teljesítményei tekintetében kiválóak. Annak a kérdésnek vizsgálatánál, hogy melyek azok a tényezők, amelyek a teljesítőképességet, edzettséget meghatározzák, biztosítják, elmondhatjuk, hogy a teljesítőképességet nagymértékben fokozhatjuk a terhelés növelésével, valamint a sportág technikai, taktikai színvonalának javításával, az értelmi képességek optimális kiaknázásával. Az alábbiakban csupán az életkornak megfelelő, egyre nagyobb mértékű terhelésnövelés szempontjából vizsgáljuk a teljesítőképesség emelkedését. Bevezetőmben szeretném tisztázni, hogy mit jelent testnevelésünkben és versenysportunkban ez a kifejezés, hogy terhelés. A terhelés alapkérdéseinek tárgyalását az alkalmazkodás biológiai alapelveinek áttekintésével kell kezdeni. A terhelésnek két formájáról beszélünk: külső és belső terhelésről. Külső terhelésnek nevezzük a mozgásingert, a belső terhelés pedig a külső terhelési tényezők által kiváltott organikus folyamatok, a szervezet úgynevezett energiaigényes folyamatai, a lebontás és felépítés. Ez azt jelenti, hogy a külső terhelésfajták megfelelő — ebből adódóan megközelítő pontossággal előre tervezhető — belső folyamatokat váltanak ki. A terhelés adagolása a sportoló, tanuló szervezetét alkalmazkodásra készteti. Tehát az organizmus, a sportoló egész szervezete alkalmazkodik a környezethez, adott esetben a reá háruló megterheléshez. Minden egyes terhelési ingeradagolás bizonyos kompenzációt, sőt legtöbb esetben túlkompenzálást vált ki a szervezetben, ami a teljesítőképesség növelésével jár. Természetesen csak akkor, ha a szervezetet újabb ingerek érik megfelelő erősségben, időtartamban, megfelelő szünet után. Mivel az izomerő egy idő után edzés hatására növekszik, emelni kell az ingererősséget 181-