Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

verjenek meg jobban, és kit kevésbbé" [46]. Szalma Istvánnak egyik szemét szúrták iki [47], Latincának bordáját törték össze, s napok múltán is csak összegörnyedve tudott járni [48]. Az esemény áldozatai négy évtized múltán is teljes élességgel idézik fel visszaemlékezéseikben a borzalmas nap történetét. De álljon itt ezek helyett a Dohmann Miklós vizsgálóbíró által felvett hivatalos jegyzőkönyv, aki épp e nap délutánján akarta Latincát kihallgatni: „Dohmann Miklós eljáró vizsgáló bíró . . . Latinca Sándort kihallgatni akarta, e célból a törvényszéki fogház felügyelőjéhez telefonice azt a felhívást intézte, hogy a katonai hatóság által előzetes letartóztatásba vett, és a törvényszék fogházában elhelyezett Latinca Sándort. . . kihallgatása végett eléje vezesse. Erre Lengyel Mihály fogházfelügyelő azt a választ adta, hogy Latinca Sándor ágyban fekvő beteg, annyira, hogy csak a fogházban hallgatható ki. Erre nevezett vizsgáló bíró alulírott jegyzőkönyv vezetőjével együtt a fogházba távozott, ahol a 16. sz. cellában elhelyezett Latinca Sándort az ágyban fekve, önkívületi állapotban találta, úgyhogy az kihallgatható nem volt. Felvilágosításképp nevezett fogházfelügyelő előadja azt, hogy a mai napon d. u. 1/2 3 óra tájban egy főhadnagy 22 katonával a fogházba jött, akkor, amikor ő a fogházon kívül volt ebédelni, s midőn a fogházba viszszajött, azt mondták, hogy ők eljöttek egy kis előleget adni a politikai foglyoknak, akiknek névsorát kérték. Ezen névsor átvétele után az udvaron levő Latinca Sándort elfogták és össze-vissza verték" [49]. Mint a jegyzőkönyv szövegéből is világosan megállapítható, a fehértisztek az augusztus 21-én történteket csak „kis előleg"-;nek tekintették, vagyis egy még kegyetlenebb megtorlás bevezetőjének szánták. Ez olvasható ki Prónay Pál naplójából is, aki meglehetősen elégedetlen volt a kaposvári viszonyokkal, illetőleg kevesellette a helyi ellenforradalmárok által alkalmazott megtorlást. „Kaposváron, ebben a zsidó, szabadkőműves fészekben", melynek „zsidó érdekeltségekkel átszőtt főúri és polgári társadal"-ma „a kommün alatt erősen kompromittál''-ta magát, „nehezen lehetett" a „bűnösöket" „kinyomozni, vagy kézre keríteni". „Minden exponált gazembert, zsidó kommunista frátert legalábbis két vagy három gróf, ugyanannyi nemes földbirtokos pártfogolt, jártak el érdekében, ha elfogattam". Maga Svastics, a megyei tisztikar, a város közéleti nagyságai egyformán zsidó befolyás alatt állóknak tűntek szemében, s felháborodva jegyzi fel, hogy megérkezése idején a „kompromittáltak közül igen sokan jártak-keltek szabadon, mintha mi sem történt volna" [50]. Mint idézett megállapításai kétségtelenné teszik, Prónay szemében Kaposvár nagyon is olyan terep színében tűnt fel, ahol elkel az alapos „tisztogatás", „rendcsinálás". így teljesen hitelt érdemlő közlésnek kell tekintenünk az említett P. L.-nek azt az állítását, hogy ez idő tájt a „kaposvári tisztikar napokon keresztül tárgyalt arról, hogy megtámadja a kaposvári fogházat, a kommunista foglyokat onnan kihurcolja, és elteszi láb alól. Géppuskákat akartak felállítani a törvényszéki fogház udvarán, hogy az esetleg ellenálló foglyokat halomra lőjék" [51]. Hogy erre a vér261