Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

seqernte e. i. soniat molliter, uti apud Latinos, ut: Cérna. — es ut et ts, sonat crasso sibilo.) A ragozási szabályok megállapításánál ő is a szavak végződését veszi alapul latin mintára, éppen úgy, mint Pereszlényi. — Munkája második része syntaxis, ahol azokat a nyelvi formákat szedi sorba, amelyekben a magyar nyelv a latintól különbözik (De syntaxi, in quantum Constructio Hungarica discedit a Latina). A Magyar Grammatikátskát 1695-ben követi újabb magyar nyelvű munka: Szőnyi Nagy István Magyar oskolája [15]. Jellegében egészen más munka, mint az eddigiek: elsősorban gyakorlati, felnőtteket akar megtanítani az írás-olvasás tudományára. Szőnyi Nagy István az előszóban elmondja, mi vezette műve megírására: a nemzet romlásának egyik fő oka „a' köz népnek tudatlansága". Ezért legyünk rajta, hogy legyenek mindenütt „magyar oskolák". Meggyőző hittel szól a tanulás fontosságáról, hangoztatja a nők tanulásának jelentőségét, sőt még arra is felfigyel, hogy „némelly Czigányok is vannak, kik e' tainúlásának édesedvén szépen olvasnák, némelly ek imák-is." Felhívja a figyelmet a gyakorlás fontosságára: „Mindenik Tanúlónak kezében légyen e' könyvetske, és mihelyt a' Táblán tsak egy betűt megmutatsz is, hogy megesmérje formájáról 's nevéről, mindjárt azon egy betűt praxisra kell vinni ..." Ezután 12 óra anyagára osztva sorra veszi a magánhangzókat, a mássalhangzókat, a szótagokat. Útbaigazítást ad a módszerre, a gyakorlásra is. Az elemzést így végezteti: Ebben a' szóban, Atyánk: 1. Hány Vocális vagyon? Kettő: a, á. 2. A' két a á között hány Consonánsok? Egy: ty. 3. A' két Vocális a á között mellyikhez hajol? Az utánna valóhoz: tyánk. 4. Hát az első a? Maga tsinál egy syllabát. 5. A' második á-nak tisalk előtte van-é Consománs? Utánna-is vagyon. 6. Hány Consonáns követi hátúi? Kettő: rak. 7. Mint kell kimondani: tyánk. így a' többit-is. Az első magyar nyelvtanok különösen fontosak nyelvünk történetében. Jelentősek, mivel értékes adatokat közölnek saját koruk nyelvállapotáról. Emellett azzal, hogy rögzítík a nyelvhasználat szabályait a XVII. század még ingadozó nyelvhasználatában, elősegítik az egységes normák kialakulását és elterjedését. A latin grammatika hatásától ugyan még nem szabadultak meg, de már megfigyelték, számbavették nyelvünk jellegzetességeit, és a nyelvi normák megállapítása mellett nyelvhelyességi és stilisztikai megjegyzéseket is tettek. Jelentőségük tehát igen nagy nyelvtörténeti szempontból, de még fontosabb, hogy a nyelvi egységesítés előmozdításában igen fontos szerepet töltöttek be. Balázs János már említett tanulmányában kimutatta, hogy Sylvester grammatikájában tudatosan törekedett az egységesítésre a helyesírás szabályozásával, a helyes kiejtés szabályainak rögzítésével; a szókincs bizo70