Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

illetően senki sem törődik azzal, hogy az előző alapelvben éppen a kultúraellenesség dominál és ez kap hangot a későbbiekben is. A „kultúrfölény" valójában csak egy a sokat hangoztatott jelszavak közül, melyeknek valóságos tartalmát nem képesek, de nem is akarják gyakorlatban megvalósítani. Egy következő alapelvben — a fentivel szoros kapcsolatban — megfogalmazzák a sovinizmus, irredentizmus követelményeinek megvalósítását az oktatás minden fokán. Általánosságban kiemelik, hogy a felnövekvő nemzedék minden tagját abban a szellemben kell nevelni, amely elítéli Trianont és ezzel együtt gyűlöli a szomszéd népeket is. Ebben a vonatkozásban is Kornis „mondott" a legtöbbet a neveléspolitika tartalmát illetően. „Iskoláink tantervében minden nemzeti tárgynak csak egy tengely körül kell forognia: meg kell teremtenünk az irredentizmus leghatékonyabb pedagógiáját" [34], Véleménye szerint az irredentizmusnak csak egyik oldala a nemzetiségek elleni harc. A másik fő területnek a marxista ideológia elleni harcot tekinti s kiemeli, hogy az irredentizmusnak új feladata van: „Ma a nemzetközi osztályuralom ellen kell legnagyobb eréllyel fordulni. A mai tehetelenné vált nemzetköziség helyébe a nemzetfölöttisógnek, az internacionalizmus helyébe a szupranacionalizmusnak kell lépnie" [35], Kornis tisztában volt azzal, hogy a magyar munkásosztályt és parasztságot ha megdöbbentette is Trianon, e megdöbbenés nem lesz tartós. Sőt, utána a közös forradalmi múlt nagyobb lehetőséget biztosít az internacionalista összefogásra a kizsákmányolás minden formája ellen. A nemzetközi összefogás lehetősége és szükségessége nagyobb, mint bármikor eddig. S ha ez megtörténik, veszve vannak a magyar uralkodó osztály színes, revansista álmai, mert kitűzött programjának végrehajtásakor nemcsak a hazai munkásosztály ellenállásával kell számolnia, hanem a nemzetközi munkásszolidaritással is. Azt akarja tehát ezzel az újszerűen értelmezett irredentizmussal megakadályozni, hogy az egyes nemzetek munkás és paraszt rétegeinek közös törekvései ne találkozhassanak. Ennek érdekében kell fenntartani a nemzetiségi és faji gyűlöletet, ezzel egyúttal a munkás nemzetköziség elleni harcot is szolgálják. A negyedik megfogalmazásra került irányelv szerint az oktatónevelőmunka tengelyévé nem az értelem fejlesztését kell helyezni, hanem az érzelmi és akarati tényezők kibontakoztatását. Az értelem fejlesztése ugyanis azzal a veszéllyel jár, hogy az emberek az objektív tényeket értékelik az ideális értékek helyett s ez előbb-utóbb veszedelmes következményekkel járhat a magyar imperializmus számára. E kérdésben is többféle fórum, többféle véleményt képvisel. Vannak pl. a „nemzetgyűlésben", akik a megfogalmazott irányelv ellenére szeretnének valami alacsonyabbszintű praktikumot is biztosítani. Ilyen pl. Gaál Gaszton kérése, aki szeretné a falusi oktatást praktikusabbá tenni [36]. Váradi István is kifogásolja a népoktatás parlamenti vitájában, hogy a falusi iskola csak holt ismeretekre tanít [37]. Nem akar ő sem valamiféle tudományos képzést, de még ezek az alacsonyra szabott igények sem szerepelhetnek a kialakított irányelvekben, sem a népiskolai törvényben [38]. Valójában nem is lehetett szó korszerűségről, mert ez feltételezné az ,.en28