Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

1. Azt, mellyik a főmondás? mellyik abban a' tárgyazat? mellyik az állítmány? s kötölék (az összetett állítmány igei tagja!) továbbá melylyek annak világosító v. közbevetett részei? 2. Megnézzük: jól van-é az egész mondás összeszerkesztve^ megmondván: milly szabállyokon épült annak mindenki része, jelesül: 3. Megvizsgáljuk, minő helyzetben vagy függésben van a név az igével? A melleknév a főnévvel? az ige az ejtéssel?" stb. (178. o.) Példát is ad: egy szöveg elemzését. Ebből is nézzünk meg egy rövid szemelvényt: „kifejtődése: vegyes hangú birtokos név, származott ki igeszócskával összetett fejtődik középigéből, mellynek törzsöke fejt cselekvő ige, van az E. 3. nevezőjében 3. dik személyű raggal, véghez: fennhangú főnév, van az egyes számban hez utói járóval, de itten igeszócska képen áll. . ." stb. Módszerével kapcsolatban különösen ki szeretném emelni, hogy amint a bemutatott részlet bizonyítja, a megállapítások indokolását is megkívánja, sőt az összefüggések feltárását is (minő függésben van a név az igével). Hasonlóan jelentős kötet módszertani szempontból Edvi Illés Pál Első oktatásra szolgáló kézikönyve [70]. Munkájának igen nagy érdeme, hogy gyakorlószövegeket is közöl. Gyakorlatiassága nemcsak az anyag feldolgozásának módszerében mutatkozik meg: az első részben az Értelem gyakorlások c. fejezetben a szemlélettágítás, a világról alkotott kép teljesebbé tétele, a nyelv fejlesztésével a gondolkodás fejlesztése is a célja, amikor ilyen kérdésekkel foglalkoztatja a tanulókat: „Feleljetek: Mit akar az éhes? Mely állatok szükségesek a földműveléshez? Mi a cél? Hogyan éred el? Mi az eszköz? Milyen eszközök szükségesek a főzéshez?" stb. Gyakorlatot is közöl: diktátuminak: „Nem mindegy, akár vizsla menjen a' vadásszal, akár agár. Templomban a' kar, éneklésnél egyebet nem akar. A' ki atya, vigyázzon, hogy legyen mindig józan az agya. Eger városában is van egér. E' könyv nekem arany-bánya; ki nem kap rajt' majd meg-bánja." Változatossá is teszi a gyakorlatot: hibás példát, szöveget is közöl javításra. A hanglejtés, a helyes kiejtés kérdéseiről, szintén gyakorlatokkal szól: „Felszáll a' por, kábít a' bor. A' gyermek sír, drága a' zsír." stb. stb. A 30-as éveknek ezeket a módszertörténeti szempontból is fontos munkáit a 40-es években is szép számmal követik újabb nyelvtankönyvek: Széchy Ágoston Imre [71], Warga János [72], Majoros András [73], Táncsics Mihály [74], Schúltz István [75], Keszler Ágoston [76], Matics Imre [77], Szuppán Zsigmond [78], Galgóczi Gábor [79] stb. tankönyvei. Ezeknek a könyveknek majdnem mindegyike tovább viszi valamivel az iskolai nyelvoktatás ügyét. Széchy Ágoston Imre katekizáló könyvében a gyakorlatok sokaságát is közli. Fontos módszertani tanácsot ad: az egész nyelvtani anyagot sorra kell venni, „ezeknek részeit kell különösen egytől egyig megfejteni, azután ismét részenként egymáshoz kapcsolni . . .' de mindezt egyszerű példákon kérdezgetőleg végezze az oktató úgy, hogy a határozásokat lépésenként képezze tanítványaival, s azokat velük mintegy kitaláltassa. Minden illy magyarázat után pedig gyakorolja őket a 36