Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

zott szintaktikai transzformációját; ezt az a döntő tény határozza meg, hogy egy alapul szolgáló intranzitív ige kauzatívvá válása mindig működésbe hoz egy új, egy második (= cselekvő) alanyt, amely mintegy száműzi az első alanyt (az alapul szolgáló intranzitív igéét) a képzett műveltető ige tárgyának (— szenvedő) szerepébe. A fentiek illusztrálására nézzünk meg egy példát az óegyhazi szlávból: V intr. ( bogát, éti teratív) — gazdagodik gazdag lesz V с aus io|bogat|iti| — gazdagít. gazdaggá tesz S I. (..Ő") S II. (S 1^0,) ,.más" ,.Ö" mással" (S II.) végzi végezteti о cselekvést a cselekvést (tárgy) Ennek az új ..cselekvő" alanynak a létrehozása látszik döntő tényezőnek az ige valenciájának'

1 megváltozásában (intr. iter. cans, trans.). Az alapul szolgáló intranzitív ige egyterű" monovelenciája (ahol csak alany lehetséges) átalakul műveltető igévé, ..kétterüvé", divalenssé (ahol egy alany és egy tárgy lehetséges). 1.7. A műveltetők fentebb említett transzformációs analízise az ún. elsődleges műveltetükre vonatkozik, azaz azokra, amelyek intranzitív igékből származnak. De. amint már erről volt szó. az indoeurópaiban, különösen a klasszikus szanszkritban vannak másodlagos műveltetök is. amelyek tranzitív igéből származtak Hogyan elemezzük az ilyen igéket transzi'ormációs szempont bó 1 ? V ír ans. S (a

3)l Qj {fia í j Ahol: SI « az első alany S II *= a második alany ag cselekvő (agent) V cans Ii SI laglHSl (a

9Ih O

tHO,(

n

aLhOj 447