Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

KAUZATÍV IGÉK ÉS KAUZATÍV VISZONYOK AZ OROSZ NYELVBEN Diakronikus és szinkronikus áttekintés DR. BIHARI JÓZSEF—SALGA ATTILA (Közlésre érkezett: 1971. október 27.) Bevezetés Dolgozatunkban részletesen kívánunk foglalkozni az orosz műveltetés problematikájával, kifejezésének eszközeivel, szinkron és diakron szempontból egyaránt. Munkánk célja: tudatosítani, hogy az orosz nyelv eszközei a kauzatívumok kifejezésére gyakran nem egyértelműek a finn-ugor, a töröktatár, a sémi stb. nyelvek műveltető igéinek kifejezőeszközeihez képest, de semmi esetre sem szegényesebbek, mint más nyelvekéi. Sőt — amint majd példáink is bizonyítják — segédigék felhasználásával modális szempontból gyakran sokkal árnyaltabbak, mint más nyelvcsoportok kauzatív igéi. A műveltetés megnevezésére a magyar és orosz-szovjet szakirodalom különböző terminusokat használ: Molnár Albertnél — activum secundum, Pereszlényinél — mandativum. Révainál — factitivum. Ezek a terminusok azonban a kauzatív igék jelentésének egy-egy leglényegesebbnek vett mozzanatára utalnak csupán. A legszerencsésebbnek tűnő kauzatívum (causativum) elnevezést Riedl Szencle nyelvtanában találjuk először [1]. A magyar terminusok jórészt ezek fordításai: műveltető, parancsoló, cselekedtető, tétető. Az elnevezések igen nagy tarkaságával találkozunk a szlavisztikában is: понудительные или побудительные, принудительные или винословные глаголы. A mai magyar nyelv műveltető igéi azt fejezik ki, hogy a mondat alanya nem maga végzi a cselekvést, hanem mással végezteti. Nem maga vásárol, hanem mással vásároltat cipőt, nem beszél, hanem beszéltet. Az alany cselekvése tehát nem hat közvetlenül a cipőre, hanem közvetve irányul (valaki más közvetítésével) a cselekvés tárgyára. Az okozás, a cselekvés tehát közvetett. Az ilyen típusú mondatokban rendszerint há443