Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

Az oldalfalaikat Eszterházy kívánságára zöldes-szürke klasszicizáló barokk festett architektúra borítja, griseille vázakkal és girlandokkal, pilaszterekkel és lábazatokkal tagolva az óriási méretű sima falakat és ablakajtó közöket. A felfutó falak visszafogott tompa színei és a mennyezetkép gazdag és üde kolorizmusa kellemes, kiegyensúlyozott összhatást biztosít a reprezentatív teremnek. Eszterházy Károly a Lyceum Oskolai Templomának, a kápolnának kifestését a hazánkban dolgozó osztrák festők közül a legnevesebb és európai viszonylatban is élvonalbeli művésznek, Franz Anton Maulbertschnek tartotta fenn. Maulbertsch hazánkban először ifjúkori főművével, a csodálatosan festői, tündöklő színvilágú sümegi freskókkal vált ismertté. A sümegi nyitánnyal kezdődő festői periódusában a tiszta barokktól eltávolodva a század közepén virágzó rokokó művészetnek lesz egyik legzseniálisabb képviselője Közép-Európa területén, akit méltán helyez monográfusa, Garas Klára a nagy velenceivel, Tiepolóval egy sorba. E korszakban egymás után születnek Maulbertsch legszebb rokokó falképei a három ország területén. Hazánkban az érseki és püspöki székhelyek templomainak és főúri kastélyainak falait díszíti hatalmas lendülettel és munkabírással. Alkotó princípiuma töretlenül az élményszerű elevenség, a költői gazdagság, az őszinte elbeszélő hang és a mindenen átsugárzó fényben úszó színvilág. Maulbertsch kapcsolata Eszterházy Károllyal 1768-ban kezdődik, amikor a nagy mecénás egyházmegyéje művészi programjához a legnevesebb mesterekkel építi ki a kapcsolatot. Ezek az évek új korszakot jelentenek a festő életművében. Mint különleges érzékenységű művész, rendkívül gyorsan reagált korának minden számottevő mozgalmára. A XVIII. század utolsó harmadától kezdve a barokk és rokokó monumentális festészet kifejezési formái üres sémává koptak, de a templomi mennyezetkép is, mint műfaj, önmagát túlélő, öncélú dekorációvá válik, mivel ideológiai bázisa a felvilágosodás korszakában erősen megingott. Régi tartalom és új forma, barokk templomi mennyezetkép és a klasszicizmus eszméi nyilvánvalóan kibékíthetetlen ellentét. A XVIII. század végi egyházi festészetben végbemenő változást Malbertsch művészetében nyomról nyomra végigkísérhetnénk. Első periódusának barokk-rokokó gazdagsága, színessége fokozatosan eltűnik és helyét egyre hűvösebb, racionálisabb formaadás foglalja el. Eszterházy püspök megbízásából 1781-ben készített pápai mennyezetképén a Szent István legendáján, világosan tagolja a képfelületet a festett architektúra segítségével, melynek lépcsős emelvényén jól körülhatárolt, tiszta formaadású figurákat helyez el. A festői látomásszerűség háttérbe szorításával a racionalista képszerkesztés vált uralkodóvá, a barokk-rokokó kavargás helyett a klasszicizáló kimértség és tervszerűség. Megrendelője, Eszterházy Károly nem engedett meg a pápai freskókon sem valamiféle érzelmi csapongást, ragaszkodott a valósághoz, még abban az esetben is, ha szent legendájáról volt szó. Nem csupán érzelmi hatást óhajtott a festménytől, hanem azt is, hogy az értelmes néző érdeklődését felébressze, figyelmét megnyerje, és ezt csak világos, reális fogalmazással lehetett elérni. A korszak alapvető ellentmondása itt nyilvánvalóvá válik: szentek legendáit, csodáit ésszel, logikával nem lehet magyarázni, egyházi ideológiát racionálisan nem lehet 440