Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

velje. Helyesbítését az izotópeffektus vizsgálatának eredményei alapján tette meg. A számanyag legnagyobb részét gyors, grafikus módszerekkel dolgozta fel. A magrezgésdifferenoiákat z/G(v + l) = G|v+ 1 + -i-j -g|v + -1 F. A. Jenkins és A. McKellar [6] módszerével grafikusan határozta meg. így pl.: a B rotációs állandókat a J-{-—-el osztotta kombinációskülönbségekből számolta ki. Olsson a NaD alapállapotának csak két rezgésfokozatát tudta meghatározni, ezért az izotópeffektust csak e két rezgésfokozaton vizsgálhatta és csakis rotációs állandókra vonatkozóan. Eredménye: Be(NaH) = g

J Be(NaD) q = = 0,72 236 Az atomokat tömegpontoknak tekintette. A o értékét az atomsúlyokból a következő eredményt nyerte: Na+D, Na

H 14

? Na+H NaD q = = 0,72 213 Gerjesztett állapotban a q értékét egy a Kemble [6] által felállított formula segítségével határozta meg. A GnbH és G'NaD függvényértékeket p | v + — 1, illetve v + -^-függvényben grafikusan ábrázolta, és a q figyelembevételével a két görbét fedésbe hozta egymással. A gerjesztett állapotban a magrezgésékre alkalmazva az izotópeffektust q = 0,72 240 ± 0,00 003 értéket nyert. Olsson szerint a NaH görbéjéből számolt JGszNaD magrezgésdifferenciák jól megegyeznek a mért /jGmNaD adatokkal. Táblázatban mutatta be, hogy: 2\zlG

s

z—^G

r

a) , — — = 0,051 cm 1 1948-ban R. C. Pankhurst [7] Teddingtonban a NaH lX—'2 sávjainak állandóit nagy pontossággal határozta meg. A NaH spektrumának 4600 Atől 5660 A-ig terjedő tartományát 1,9 A mm diszperziójú, az 5660 A-tői 6450 A-ig terjedő hullámhossz-intervallumát 2,6 A mm diszperziójú Ilford H. P. 2 típusú spektrográffal fényképezte le nagy érzékenységű pahinchromatilkus lemezre. 312