Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

Latinca Sándor előadja a következőket: 1886-ban születtem Aradon, apám vasmunkás, jelenleg Pécskán lakik. Én 4 elemit végeztem, utána 2 évig lakatosinas voltam, ezután 2 reál és 2 polgári osztályt végezve felsőkereskedelmi iskolába iratkoztam, letettem az érettségit, utána leszolgáltam az 1 éves önkéntességet, tisztivizsgát is tettem, ezután rövid ideig Romániában és Törökországban utaztam, majd Németországba mentem, ahol 8 hónapig tartózkodtam, mert el akartam végezni a mittweidai technikumot, amely tervem azonban pénzhiány miatt nem sikerült. Ekkor, 1908-ban visszamenteim Budapestre, ahol Molnár Béla műszaki és szabadalmi irodájában nyertem alkalmazást. Társadalmi kérdésekkel foglalkozó történelmi, továbbá szocialista könyveket kora ifjúságomtól kezdve olvasgattam. A Molnár-cégtől 1911-ben kiléptem és a „Kisiparosok Lapjá"-nak szerkesztője lettem, majd a Fővárosi Sajtóirodában (Sebők Gyula) nyertem mint parlamenti tudósító alkalmazást. Időközben 3 hónapig Párizsban voltam, de szocialista körökkel neim érintkeztem. A Szoc(iál)demokrata Pártnak Budapesten 1910. óta voltam tagja, pártértekezletekre eljártam, de tisztséget nem viseltem. Egészségi okokból 1912-ben kiléptem a sajtóirodából, és visszamentem a Molnár-féle műszaki irodába, melynek vezetője lettem. A háború kitörésekor mint kadettőrmester vonultam be a 33. gyalogezredhez, honnét a 85. gy(alog)ezredhez tettek át. Voltam a harctéren több mint 2 évig, megkaptam a nagyés kisezüstöt, a bronzérmet, mindkét sigmun laudist, a koronás érdemkeresztet, a Károly-csapatkeresztet, s többször írásbeli dicséretben részesültem. Mint főhadnagy szereltem le tavaly novemberben, mivel műszaki irodámban munkahiány miatt újból alkalmazást nem nyerhettem, a S(z)oc(iál)demokrata Párt kebelében működő földimunkás és kisgazda szövetségnél kértem és kaptam alkalmazást. Ez évi február közepén a központ Kaposvárra küldött a földmunkásokhoz titkárnak. Megszerveztem itt a földmunkások, uradalmi cselédek és kisgazdák szakszervezetét. E célból néhányszor vidéken is voltam, rendszerint azonban egyes párttagok mentek ki vidékre, így pl. Orbán István, Gyura János. Nyilvános gyűlésen március 10. előtt csak egyszer beszéltem. Március 10-én reggel a munkásság a Munkásotthonban egy gyűlésen elhatározta, hogy elfoglalja a megyeházát és direktóriumot tesz a megye élére. Ennek oka az volt, hogy a kormány Neubauer ügyvédet nevezte ki főispánná. Az itteni S(z)oc(iáldemokrata) Párt azonban inkább azt akarta, hogy egyelőre Széchényi Aladár maradjon. Ezeket az ügyeiket Kovács Miksa ismeri jobban, mert ő tárgyalt e kérdésekben, azt, hogy a direktórium eszméje ki által keletkezett, nem tudom, de azt hiszem, hogy Székesfehérváron már ekkor volt direktórium, valószínűleg ez a példa hatott. A megyeházára a tömeggel én is elmentem, de Tallián főjegyző szobájába már nem fértem be, utóbb a nagyterembe pedig nem mentem fel. A direktóriumnak én is tagja lettem, de az ügyekre kevés befolyást gyakoroltam, Tóth Lajos intézte túlnyomó befolyással az ügyeket. A fontosabb ügyeket a direktórium az intézőbizottsággal beszélte meg, mely azt meg is követelte. Ez a direktórium csak átmenet a'kart lenni addig, amíg a kormány olyan főispánt nevez ki, aki a munkásság bizalmát bírja. Időközben azonban létrejött a prol(etár)diktatúra, mely bennünket Kaposváron váratlanul ért. 268