Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

„e furcsa és szokatlan kérést" csak hosszabb rábeszélés után teljesítette [40]. Nehéz ma már eldönteni, hogy mennyi volt az igazság és mennyi az önmentés Révy vallomásában. Rendkívüli napok, rendkívüli gondolatokat is szülhetnek, s talán arra lehet gondolni, Latinca bízva saját ártatlanságában, úgy vélte, hogy törvényes eljárás esetén nem eshet bántódása. Mindenesetre tény, hogy Latinca az új rendszer szemében „politikai bűnös"-nek számított, akinek elfogatására ekkor már parancs volt. így történt, hogy (valószínűleg Révy külön közbenjárása nélkül) augusztus 12-én Kontrássy u. 3. sz. alatti lakásán a katonaság letartóztatta és a megyei börtönbe vitte [41]. A foglyul ejtett Latincát a kaposvári börtön 16-os cellájába zárták. Hogy mi történt közvetlenül azután, hogy bezárult a cella ajtaja, arról nincs tudomásunk, minthogy erről nem tájékoztatnak a források. Bizonyára nem sejtette, hogy pár nap múlva milyen súlyos megpróbáltatásnak lesz kitéve. Augusztus közepén Siófokra érkezett különítményével Prónay, s innen gróf Hunyadi Ferenc és gróf Széchényi József hívására, akik „sűrűn jártak a nyaká"-ra, hogy jöjjön és vessen véget „a megyében még mindig uralkodó kommunista izgatásoknak", különítményét „különvonatba rakat"-va Tabon át, ahol „szintén" tartott ,,egy razziát", Kaposvárra jött. Kaposvárra érve érintkezésbe lépett Kovács Antal alezredessel, Bogyay Szilárddal és Ferenccel, a Márffyakkal, Sass István főhadnaggyal, Brokéschnével, s miután „sikerült" magát „kellőleg tájékoztatni egyeseknek a kommün alatt tanúsított viselkedéséről", több „volt bizalmi embert", továbbá egy „főbűnös" „zsidó ügyvédet" elvitetett a fogházból, „nehogy később büntetlenül elengedjék" [43]. A „zsidó ügyvéd", dr. Szántó Imre, kormányzótanácsi biztosi titkár, Latinca közvetlen munkatársa volt, akit egész napos kikötés és válogatott kínzások után augusztus 21-én éjjel a kaposvári vár romjainál végeztek ki [44]. Ezt megelőzően augusztus 20-án, valószínűleg a különítményeseiktől származó intenciók alapján július 3-án történt letartóztatásuk miatt Bakay százados, Loke, Krizsánich főhadnagyok, Salmen és Polgár hadnagy, valamint Kovács János és Kanizsai János tiszthelyettesek feljelentést tettek a megyei katonai parancsnokságnál Latinca ellen, azzal vádolva meg őt, hogy alap nélkül, hamis táviratra hivatkozva tartóztatta le őket, és „szigorú megbüntetését" kérték [45]. A tisztek azonban nem várták meg, hogy az igazságszolgáltatás nyújtson jogorvoslatot, hanem mindjárt másnap maguk fogtak hozzá a büntetés végrehajtásához. Egy magát P. L.-nek nevező szerző, aki „szorgos kutatás után", a legtitkosabb, „páncélszekrényben" őrzött iratokat is átolvasva nyomozott az ügyben, a Bécsi Magyar Üjság hasábjain így adja elő a rémregénybe illő eseményt: „Buczy főhadnagy és Bíró önkéntes bementek a fogházba, lehívták Latinca Sándort, Farkas Jánost, Lewin Samut és Tóth Lajost és még néhány politikai foglyot, és olyan rettenetesen összeverték őket, hogy maga a verés délután két órától este nyolcig tartott. Mikor ezeket a szerencsétleneket már félholtra verték, vérükbe fagyva otthagyták őket, és cellárólcellára járva folytatták a kínzást. A tiszteket maga Lengyel fogházigazgató vezette, tulajdonképpen ő dirigálta őket, ő mondta meg, hogy kit 260