Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

ség közti viszony" [19] — vonja le a következtetést Leontyev. („...психолингвистика •— это наука, предметом которой является отношение между системой языка [языком как предметом] и языковой способность]ю". A nyelvlélektan tehát önálló tudománynak minősíthető, mivel tárgya egy objektive létező, sajátos vonásokat mutató viszonyrendszer. A nyelvlélektan eddig főképpen a következő kérdéscsoportokat tanulmányozta : a beszédalkotás (порождение речи, speech generating) pszichológiai mechanizmusa; a szó és jelentése; a két- és többnyelvűség lélektani kérdései; a nyelvelsajátítás lélektani mechanizmusai és az idegen nyelvoktatás. Legtöbbet vitatott és talán legizgalmasabb a beszédalkotás lélektani mechanizmusának kérdése. Két elmélet alakult ki ezzel kapcsolatban: a) a véges számú állapotok nyelvi modelljének elmélete, b) a generatív és transzformációs nyelvi modell elmélete. Az első szerint a beszédfolyamat minden egyes új elemének megjelenése a megelőző elemek megjelenésének és/vagy megjelenése valószínűségének függvénye. Ch. Osgood [20] szerint, aki az elméletet kidolgozta, valamely mondatot a szók egymásutániságából alkotunk azon szókapcsolási valószínűségek elve alapján, amely valószínűségek a megelőző nyelvi tapasztalatok nyomán alakultak ki. E megelőző nyelvi tapasztalatokat nevezi verbális kontextusnak (verbal context). A beszédszerkesztés mechanizmusának sztochasztikus (a véletlennel összefüggő valószínűségi) modellje azonban egyes nyelvpszichológusok szerint tarthatatlan a nyelvelsajátítás vonatkozásában. Miller és Galanter [21] szerint ha a beszéd minden új elemének megjelenése az előző nyelvi tapasztalat függvénye lenne, akkor az anyanyelvet elsajátító gyermeknek 100 évig megszakítás nélkül másodpercenként 3x10

2

n számú közlést kellene felfognia ahhoz, hogy anyanyelvét megtanulja [22]. (A véges számú állapotokon a közlések észlelését kell értenünk. Minden egyes közlés felfogása egy-egy „állapot".) Osgood bírálói rámutatnak, hogy elmélete mögött a minőségileg magasabbrendű pszichikus tevékenységet tagadó behaviorizmus ingerreakció sémája rejlik. Azonban a Chomsky—-Miller—Galanter-féle nyelvtanulás-elmélet sem fogadható el jelenlegi formájában. Elméletük kritikai értékelése megindult. A vitához egy későbbi írásunkban szólunk hozzá, itt csak a generatív és transzformációs grammatika néhány tételére utalunk. A generatív-transzformációs modell szerint valamely mondat vagy elemi mondat (kernel sentence, ядерное предложение ), amely ún. közvetlen összetevőkből (immediate constituents, непосредственно составляющие, a továbbiakban KÖ) áll, vagy transzformáció (T) útján kapott ún. transzforma*. •Elemi mondat: A jó tanuló szépen felel. Kö-k: „a jó tanuló" és „szépen felel". Elemi mondatok: „A munkás túlteljesítette tervét." „Jutalmat kapott." Transzformáció és transzforma: „A munkás jutalmat kapott, mert túlteljesítette tervét." Képlet: S

( (sentence) j T J > transEforma 247