Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

hogy visszaszállítsa az üres hordókat. Alkalmi útitársakat is visz magával, Gleb Susztyikovot, a bohém tengíT^szt, Afanaszjevics Drozsinyint, a választékosan öltözködő, kis latin-amc ti ai ország „Haligália" tudós szakértőjét, az öreg Mocsenkint, az örök ,.ÍJ. ielentgetőt" és Irina Szeleznyova tanárnőt, aki üdülni készül, hogy az unaiirias vidéki élet után végre vérbeli tengerparti kalandokban kamatoztassa szvrségét. A teherautó utasai útközben fantasztikus eseményekben bovelktJő álmokat látnák, amelyek áttételesen valamiféle kapcsolatban vannak a hősök előző életével. Az álmokban van egy közös vonás, hogy mindegyikben szerepel a Jó Ember, aki várja őket. A végén közös álmot látnak, amelyben ismét feltűnik a Jó Ember. A fantasztikus és abszurd elemek már jóval korábban is fellelhetők voltak Akszjonov műveiben, de ilyen nagy mennyiségben és bonyolult kölcsönhatásban először ebben az írásban jelentkeztek. Az író azt akarta kifejezni, hogy a közös cél hiánya szétválasztja, elidegeníti az embereket egymástól. A hordók mintegy az egyesülés, együvétartozás testet öltött szimbólumává válnak, s azt is jelentik, hogy mindazt, ami szükségtelen, egoista, rossz az emberben, azt le kell küzdeni, hogy valóban ember legyen. Vagyis arról szól a mű — többszörösen allegorizált formában —, hogyan szabadulhat meg az egyén a benne levő alantas, hozzá méltatlan tulajdonságoktól, hogyan győzheti le tudata gyengeségeit. Törekedni kell az erkölcsi ideál felé, amely a Jó Ember alakjában öltött testet. Az elbeszélés tele van finom szatirikus utalásokkal, többek között „Haligalia" egyetlen szakértőjének karikírozott megformálása, és groteszk fordulatokkal, mint a lezuhant repülőgép teherautóval való vonszolása. A fantasztikum és groteszk azonban Akszjonovnál nem ok, hanem következmény, nem alapgondolat, hanem annak közvetett megtestesítése. A fantasztikum többségében a szellemi erőfeszítések materializált megjelenítése. Az Álmokkal és túlzásokkal vegyes történet az író felfokozott művészi erőfeszítései ellenére is, éppen a túlzott szimbolizálás, az allegorikus képek sűrített felsorakoztatása következtében itt-ott a mesterkéltség érzését kelti, s néha vontatottnak, egyhelyben topogónak tűnik. A jelképek hosszú sora helyenként nehezíti az írói gondolatok tökéletes megértését, pontosabb interpretálását. A novellista Akszjonovról rajzolt korántsem teljes írói képhez feltétlenül hozzákívánkozik — ha csak címszerű felsorolásban is — néhány olyan jellegzetes és érdekes elbeszélés felemlítése, mint a Kár, hogy nem volt ott velünk ( Жаль, что Вас не было с нами ), amely a bohém, állástalan színész, Misa Korzinkin, magáratalálását s az életbe való komoly beilleszkedését ábrázolja finom humorral, megértő együttérzéssel, Abramasvili, a helybeli huligán (Местный хулиган Абрамашвили), amely a fiatal csónakos első valódi szerelmi kalandját és érzelmi következményeit mutatja be könnyed hangon, s mégis érzékeltetve a fiatal fiúban felikavart lelki vihart, vagy Cet, a valóságlakkozc

(Маленький Кит, лакировщик действительности ). amelyben az író egy sejtelmes, megejtendő telefonhívás kapcsán ismét allegorikus megoldáshoz folyamodik. Nagyon jól példázzák Akszjonov novellaíró művészetének egyes állomásait a Háborús uzsonnák ( Завтраки 43-го года ), Katapult (Катапульта) és a Meglepetések (Сюрпризы) című elbeszélések is. A téren és a folyón túl 238