Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

gyatkozó szabad idejét. Ezzel a módszerrel érzékelteti fine.nan az író a fiatalemberben felbuzgó újszerű vágyat. Akszjonov fő figyelme Kirpicsenkóra összpontosul, s a többi figurát, köztük Tányát is csak annyira szerepelteti, amennyire a főhős m. ti válása ezt megkívánja. Éppen ezért néhány szovjet kritikus azon a véleményen van, hogy a fiatal sofőr hirtelen megváltozása művészileg nem egészen megalapozott, hiszen a lányt alig ismerte, csak felvillant előtte, s a stewardessről is alig tudunk meg valamit. Az elbeszélés lendületes sodrású történetével, tipikusan mai hősével mindenképpen figyelmet érdemel. Az ide-oda utazgatás, amelynek matematikai összegével a főhős már félúton lenne a hold felé, jelképes értelmű. Egy olyan nemzedékről beszél, amely már sok rossz szokását levetkőzte, s megtette a félutat a szputnyik-korszak felé. „Az író maga is szinte ars poetica-szerűen vállalja, hogy a mai élet sztereotip szinterein — büfében, stadionok lelátóan, könyvtárakban — folyó beszélgetéseknek valóságos magnetofon-szalagja legyen. Az Apu olvasd össze nem utolsósorban erről az oldaláról is figyelmet érdemel, érdemes megfigyelni, hogyan sorakoznak Akszjonovnál is, másoknál is, egymás mellé a hétköznapi élet tárgyi elemei: a sör- és cigarettamárkák, népszerű filmcímek, közös élményt nyújtó események." [4] Az Apu olvasd össze Szergej nek, a hajdan nagy reményekre jogosító futballistának egy vasárnapját meséli el. A fiú korán nősült, kislánya Olgc. 6 éves. Szergej már barátai között sem érzi olyan jól magát, mint régebben. E vasárnapon, miközben Olgával sétálgat, először hasít belé a gondolat, hogy tovább kellett volna tanulnia, lépést tartani a tudományos fokozatra készülő feleségével. Ekkor döbben rá elmulasztott lehetőségeire, a féltékenység is belemar, hirtelen elbizonytalanodik. Életét kuszáltnak, elhibázottnak érzi, nem kívánkozik már barátai után sem a stadionba. A mű főhőse, a harmincadik évéből kilépő esztergályos, aki a körülmények sajátos összejátszása folytán váratlanul megérti, hogy sok minden fontosat és nemeset elszalasztott életéből. Rájön arra, hogy nem lehet a végletekig a barátokkal iszogatni, s időt űzve diskurálni, hanem változni, alakulni kell az élet szabta fokozódó igényekkel egyetemben. Eddig mesterségesen elzárkózott az élet azon tényei elől, amelyek nagyobb izgalmakkal járhatnak, s többet vagy mást követelhettek volna tőle. Régi, kedves, sikerrel teli élményeiből élt, de az ominózus vasárnap, a külső szemlélő számára talán jelentéktelennek: tűnő, de számára nagyon is fontos eseményei felizgatják, s eddigi langyos, izgalommentes, mesterségesen védett élete összeomlik. Míg a Félúton a hold felé hősének, Valerij Kirpicsenkónak, pálfordulását a rázúdult szerelem, a boldogság lehetőségének váratlan felvillanása motiválja, addág Szergejnél ugyanezt a hatást az váltja ki, hogy hirtelen megérzi, milyen ingatag és múlékony mindaz, amit eddig öröknek hitt: a családja, a munkája, a barátai, a lelki nyugalma, hite abban, hogy ami történik, az úgy jó, ahogy van. Véget ért az ifjúság gondtalansága, lezárult egy korszak, és az élet nekiszegzi a kegyetlen kérdést: És aztán mi lesz? Persze el lehet odázni a választ, meg lehet nyugtatni egy időre a felizgatott lelkeket, lehet hazudni önmagunknak, ahogy Szergej és Kirpicsenkó is teszi. De a kérdés ott ég a szívükben és kínozza 235