Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

Ezért majd minden művében a mai ifjú ember áll a középpontban gondjaival, reményeivel, illúzióival. Az író a kortársak felfokozott életvágyát, permanens, nagyszabású mozgások iránt érzett olthatatlan igényét juttatja kifejezésre. Figuráinak néha eltúlzott nyugtalansága mögött azt a természetes igényt kell látni, hogy nem akarnak lemaradni az élet nyújtotta lehetőségek mögött, mindig mindenben az elsők, az ,,értők" között szeretnének lenni. Ez a felfokozott, néha erőltetett tudásszomj, máskor modernségvágy eredményezi azokat a furcsa, néha komikus szituációkat, amelyékbe az író fiataljai időnként kerülnek. A negyvenedik évét taposó író érdekes módon már majd minden jelentősebb műfajban kipróbálta tehetségét. Bár első ismertebb művei regények, mégis mint novellista alkotott művészileg jelentősebbet. Heves reagálást váltott ki első igazán színpadra írt darabja is. Akszjonov prózai s drámai műveiben egyaránt írói vénáról, finom pszichológiai megfigyelőképességről és vérbeli, ízig-vérig mai helyzetek megteremtésének érzékéről tett tanúbizonyságot. Műveiben nagyon sok az életrajzi elem, de legtöbbször lehetetlen eldönteni. hogy átélt vagy fiktív eseményt ábrázol-e. Az autobiografikus jelleg sokszor abban is kifejezésre jut, hogy hősei orvosok, a művészvilág képviselői vagy a hivatás és feladatvállalás problémáit kutató mai fiatalok, akik nagyjából az íróval egyetemben korosodnak. Néhány művében hősei első személyben mesélnek, ilyenkor a közvetlen, primer érzés forrósítja fel a történetet, az író szinte kilép hőséből, s nyíltan, leplezetlenül vall önmagáról, kortársairól, mindennapi életéről, izgalmas emberi-írói vajúdásairól. Akszjonov regényei, elbeszélései, sőt színpadi alkotásai is majdnem mindig heves vitákat váltottak ki kritikusi és olvasói körökben egyaránt. Ez az élénk reagálás elsősorban azt jelenti, hogy az író (közérdeklődést kiváltó problémákat vet fel, s jellegzetes írói megoldásai állásfoglalásra, véleménynyilvánításra kényszerítik az irodalmat szenvedélyesen szeretők széles táborának képviselőit. Ha egy íróval sokan és sokszor foglalkoznak — akár fergeteges viták közepette is —, ez általában jó jel, mert azt jelzi, hogy a művész gondolatai tovább élnek és ismételten gondolkodásra serkentenek. I. Vaszilij "Pavlovics Akszjonov 1932-ben született Kazanyban. Diákkorában többször megfordult a Távol-Keleten, sőt a középiskola két osztályát Magadanban végezte, s később mint medikus ott töltötte a gyakorlóidejét is. A Leningrádi Orvostudományi Egyetem befejezése után a kereskedelmi kikötő orvosa lett. Majd az Onyega-tó-parti Voznyeszenszkoje község kórházába került. Már egyetemista korában foglalkozott írással, és tagja volt az egyik nagy leningrádi ifjúsági ház írókörének. Valentyin Katajev fedezte fel, s a Junoszty című folyóirat közölte első ízben 1959-ben három novelláját. Az 1955-ben alapított Junoszty, mint neve is (ifjúság) jelzi, elsősorban a szárnyukat bontogató fiatal íróknak adott publikálási lehetőséget, mintegy jóindulatúlag bevezette őket az irodalomba. Ma is sok kezdő író 230