Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

Arany nemcsak mint osztályfőnök nevelt, hanem mint magyartanár is. Aligha található nála olyan dolgozatcím, amely ne ösztönözne igazabb éis teljesebb emberségre. Ilyen „nevelő" címeket találunk a sok között: Ismerd meg magadat!; Csak munka után édes a nyugalom; Ki jókor kel, aranyat lel; Rend a lelke mindennek; Hibáink megismerése fél-megjavulás; A külszín gyakran csal; Mindenben mértéket kell tartanunk; A rest a földnek terhe; Kevély ember, miben kevélykedel?; A becsület mindennél drágább. Arany saját erkölcsi felfogása és világnézete, az ő gazdag és példás emberi egyénisége is benne van dolgozatcímeiben, amelyek sohasem egyoldalúak, hanem egyszerre szólnak az értelemhez meg az érzelmekhez. Nem sablon címek. Érdekes, hogy nagy részükben nemcsak Arany János egyénisége fejeződik ki, hanem az a mély emberi kapcsolat is, mely őt összefűzte tanulóival. Címeiben valami módon együtt van velük: nekik mond valamit úgy, hogy egyúttal már az ő pozitív reagálásukat is figyeli. Amikor például tudomány-ról beszél, az egyaránt vonatkozik Arany János tanár úrra és diákjaira, az ő tanár—diák közösségük jelen és jövő hitével hirdetve a címben: Jobb a tudomány, mint a földi múló vagyon. Hasonló, meggyőződésből fakadó és meggyőződésre nevelő címek: Mindegy az áldozat, legyen nagy, legyen kicsiny, ha mindene az áldozónak; Nagyobb, ki önmagát, mint ki elleneit legyőzi; A kitartó szorgalom csodákat mivel; A társadalomban született ember nem önmagáé; A bántalmakat elfeledni, a jótétekre megemlékezni kötelesség. Gyakran személyragokkal tette a címeket személyekhez szólóvá: Halott a ink iránt kegyelettel viseltess ü n k; Se a szerencsében fel ne fuvalkodj ál, se a balsorsban el ne csüggedj; Az ifjú kort jól kell használnun k; Higy, de megnéz d , kinek. Utolsó tanári évében érettségi írásbeli tételnek a többi között ilyen „magyar feladatok"-at jelölt ki: A természet egy nyílt könyv; Balsors az erény próbaköve; Mit bizonyít a történet: szelídül-e folyvást erkölcsi tekintetben az emberiség? Arany Zách Klára című — erkölcsi kérdéseket is fölvető — balladájának „előképe" egy iskolai dolgozatírás volt. Az 1851/52. tanévből fennmaradt Dúzs Sándor VIII. osztályos tanuló dolgozata — ugyancsak Zách Klára címmel. Érdemes beletekintenünk ebbe a kissé patetikus hangú, azonban hibáival együtt is igen tanulságos dolgozatba: „Önkény vas keze nyomta az igazságot, a vétkek szemügyet kaptak, s az erkölcstelenség nemcsak az alsó osztály, — de a nagyok, sőt királyok szívébe is kiirthatatlan gyökeret vert" — így jellemzi a kort a diák. Arany János nem csupán aláhúzással figyelmeztet a mondatban levő képzavarra (szemügyet kaptak), hanem pozitív, magyarázó megjegyzéssel: „szemügyre veszünk valamit s vérszemet kapunk". De ne csak a hibát vegyük észre Dúzs Sándor idézett mondatában, hanem Arany tanár úr magyaróráinak nagyszerű nevelési eredményét is, azt, hogy tanulóit annyira érzékennyé tudta tenni az ország sorsa, az igazság és az erkölcsi kérdések iránt. Nyílt szóval nem lehetett bírálni az akkori, minden magyar nemzeti érzést semmibe vevő osztrák önkényuralmat. Arany régi évszázadok 212