Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

sajátságokat erőszakoljunk; hanem hogy szokjunk úgy bánni nyelvünkkel, mint ők a magukéval. Mondani épen azt, egészen azt, ami kell, nem többet, nem kevesebbet. Szólani eréllyel, bájjal; hatalmasan, zengzetesen. Valamint ők lelkét, legfinomabb árnyalatait bírják nyelvöknek: oda törekedni saját nyelvünk használatában." (Ez a cikke újabban is megjelent: Arany János összes művei XI. Akadémiai Kiadó, 1968. 478—483. lap.) Arany a dolgozat javításban is példánk lehet. Száz évvel nagykőrösi tanársága után az ottani Arany János Emlékmúzeum igazgatója, Törös László közölt egy érdekes tanulmányt Arany János dolgozat javítása címmel. Ebben olvassuk: „Minden két hétben dolgozatot íratott a négy felső osztályban, s bámulatos türelemmel és odaadással javította őket." (Magyar Nyelvőr 1957: 440.) Tompa Mihályhoz küldött leveleiből tudjuk, hogy Arany kéthetenként 120—140 darab dolgozatot nézett át „az utolsó betűig" és javított ki „az utolsó accentusig", egy-egy dolgozatra negyedórát vagy még több időt fordítva. Törös László megjegyzi: „...mindezt kétszeres felelősségérzettel végezte a Bach-korszakban, amikor a kormány németesítő törekvései folytán megint aggasztó veszélybe került a magyar nyelv. Ki is buggyan belőle az értékes önvallomás 1855. jan. 16-i levelében: ». . . örömest teszem édes anyanyelvünkért«." Törös rámutat: „...Arany iskolát teremtett gyönyörű írásával is: igyekeztek utánozni a diákok. Van olyan diákírás múzeumunkban, hogy alig lehet megkülönböztetni a mesterétől. Pedig eleinte milyen gyatrán írtak! A szép írás, gondos kiállítás valóságos körösi különlegességgé vált." Tízévi általános és középiskolai tanárságom idején magam is sokszor tapasztaltam, hogy a tanulók írásbeli munkáinak külső alakja és belső értéke között kapcsolat van: a gondos és szép írás rendszerint igényesebb fogalmazással és jobb helyesírással jár együtt, a hanyag, csúnya írású dolgozatokban viszont a hibák száma is majdnem mindig nagyobb. Ha rászoktatjuk, ráneveljük tanulóinkat a szabályos, szép betűkkel való csinos írásra, ezzel nemcsak esztétikai nevelésüket szolgáljuk: nagymértékben elősegítjük helyesírásuk fejlődését, valamint azt is, hogy gondosabb munkával jobb fogalmazóvá váljanak. Sőt azt mondhatnám: a helyesírás- és a fogalmazástanítás megalapozásának még előbb kell kezdődnie, azzal, hogy a tanár először saját magától követeli meg a szép és gondos írást — már a legelső óráján is, amikor a tanulók elé lép. Nekem igen fontos tanári elvem — s ezt többek között Arany Jánostól tanultam —, hogy a tanár először magától követeljen, csak azután tanulóitól. Magam is — mint Arany tanár úr — mindig nagy gondot fordítottam arra, hogy írásom a táblán és javításkor a tanulók füzeteiben szép és követésre ösztönző legyen. Egyik-másik tanár a dolgozatírást csupán a tanulók ellenőrzése és osztályozása eszközének tekinti, semmi többnek. Szerintem a dolgozat elsősorban „alkotási" forma a tanulók részére, s a tanári munka önellenőrzésére ugyanúgy föl kell használni, mint arra, hogy növendékeink megszerzett tudásáról és készségeiről képet alkossunk magunknak. Én a dolgozatok javítását is úgy fogom fel, hogy az igényes javítás alkotó munka a tanár részéről, a tanulók számára pedig saját „alkotó munkájuk" befejezése. A dolgozat javításnak úgy van igazán értelme (akkor 203