Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

Molnár Oszkár: Neveléstörténelem Budapest, 1933. Pécsi Egyetemi Könyvkiadó ,, Pestalozzi! több körülmény teszi a neveléstörténet egyik legnagyobb alakjává. Kiemelkedik nevelői személyisége. Senki sem fáradt, szenvedett nagyobb önfeláldozással tanítványaiért, mint ő. Önzetlen tevékenysége az igazi nevelő örök mintaképévé avatta. Megbecsülhetetlen szolgálatot tett a nevelés ügyének azzal is, hogy lelkesültségével a legkülönbözőbb társadalmi osztályokból százakat és ezreket nyert meg a nevelés számára. Legfontosabb azonban a népnevelés fejlődésére tett hatása. Hogy Európa-szerte az államok művelődési törekvéseinek középpontjába a népnevelés ügye került, nagyrészt neki köszönhető. A népiskola belső kiépítése pedig Pestalozzi kizárólagos érdeme. A mai népiskola tantárgyai és az elemi tanítás módszere azokból az elemi gyakorlatokból fejlődött ki, amiket intézeteiben meghonosított. Az általa megindított alapokon az ő tanítványai dolgozták ki a beszéd- és értelemgyakorlatokat, a számtant, a mértant és az elemi rajztanítást. Ö adta az indítékot a hangoztató olvasás tanítás módszeréhez és a helyes földrajztanításhoz. Általában Pestalozzi^ tekinthetjük a népiskolai pedagógia alapvetőjének. Mély hatást tett Herbartra, aki pedagógiai rendszerének nem egy alapgondolatát tőle nyerte meg. Jogosan mondhatjuk, hogy Pestalozzi gondolatai azok, amelyek Hertbarton keresztül a XIX. sz. folyamán mind tökéletesebbé tették az elemi oktatás módszerét." (9. 142. o.) Németh—Frank: Neveléstörténelem Budapest, 1939. Szent István Társ. Kiadó „Pestalozzi önzetlenül szerette a népet. Életét lemondás, igénytelenség és a közért való önfeláldozás jellemezte. Erős akarata volt, mindent megtett, hogy célját elérje. A lelkesedés szempontjából mintaképe a tanítóknak. Az anyai hivatás és a családi nevelés nagy jelentőségét senki sem igazolta fényesebben, mint Pestalozzi. Az öntevékenységre, az alkotásra törekvő nevelés megalapítója. Ellensége a sok tudásra való törekvésnek és a féltudásnak. Figyelembe vette a gyermeki természetet. A hézagtalanság és szemléltetés elvének erős kidomborít ója. Rendkívüli módon bízott a nevelés hatalmában. Nem vette figyelembe, amit mások tettek és írtak. Harmincéves koráig nem olvasott pedagógiai munkát. Az egyéntől független módszerét olyannak tekintette, hogy azzal mindenki boldogul, módszere gépies természetű. Szempontjai (szám, alak, név) nagyon szűkkörű kultúranyagot engedtek meg. Külsejét elhanyagolta. Nem tudott kormányozni, rendet tartani. Órarend és rendtartás nélkül dolgozott. Addig beszélt, míg be nem rekedt. Azonban ezek a hiányok mind eltörpültek vasakarata és mindent legyőző nagy szeretete mellett." (12. 117— 118! o.) 155