Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

A Helvét Társaság „közerkölcsöket" szóvátevő tevékenysége, a patrióták igazságérzetét sértő csalások leleplezése, a haladó szellemű ifjak bátor fellépése az uralkodó családokkal szemben, bizonyítják, hogy mint válik egyre forradalmibbá követeléseiben maga a társaság is. Fokozódó követelésekkel együtt nő ezekben az if jakban a vonzalom a nép iránt, s már nem lehet vitás, hogy a haladó ifjúság és az egyre forradalmasodé nép egyszer találkozik. Pestalozzi a középfokú iskola elvégzése után a zürichi főiskolára iratkozott be. Miután elvégezte az előkészítő fakultást (filológia, filozófia), választania kellett, hogy jogi vagy teológiára iratkozik-e be. Életútjának további alakulását erősen befolyásolta az a körülmény, hogy néhány társával együtt fogságba kerül. Itt érlelődik meg benne, hogy egész életét a nép javára fordítja. Mivel úgy látja, hogy a népen gazdasági téren kell segíteni, elhatározta, hogy gazda lesz. Megnősül és kölcsön vett pénzen Birr község közelében 40 hold földet vásárol — kőházat építtet rá magának, amit ő Neuhofnak nevez —, amelyen gazdálkodik. Gazdálkodása rövidesen csődbe jut. Neuhofi birtokát szegénygyerekek számára otthonná alakította. így veszi kezdetét egy fél évszázados pedagógiai tevékenység, s a megtett útját tömören és nagyon is kifejezően 1846-ban Aargau-Kanton által felállított síremlék felírása örökít meg: ,,Itt nyugszik Pestalozzi Henrich. Született 1746. I. 12. Zürichben. Meghalt 1827. II. 17. Bruggban. A szegények megmentője Neuhofban. A nép tanítója Lénárd és Gertruclban. Az árvák Atyja Stanzban. A népiskola megalapítója Burgdorf ban és Munchenbuchseeben. Az egész emberiség nevelője Ifertenben. Ember, keresztény, polgár. Mindent másokért, önmagáért semmit. Áldás nevére." (12. 114—115. oldal.) II. Pestalozzi pedagógiájának közvetlen fogadtatása Ahogyan a társadalmi és történeti fejlődés jelenségei sohasem maradnak meg egy-egy nemzet határain belül, ugyanúgy a nevelés fejlődésében megjelenő változások is túlhatnak az országhatárokon. A fiatalok, akik mindig érzékenyek a szebb iránt, magukévá teszik az újat és iparkodnak azt továbbfejleszteni. Szerencsére népünknek is mindig voltak haladást felismerő, és érte küzdő fiai, s ezért a nemzeti büszkeség érzésével állíthatjuk, hogy nemcsak merítettünk az egyetemes kultúrából, hanem adtunk is hozzá! Ezt bizonyítják a XIX. században lezajló események. 150