Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

zeiekben) szétszórtan, a művészetekben koncentráltan van jelen. Mindenfajta esztétikum, így a művészet — s ezen belül a zeneművészet is -— sajátosan társadalmi tevékenység eredménye, amely a társadalmi fejlődésnek egy meghatározott fokán merül fel, s együtt fejlődik az emberek társadalmi tevékenységének fokozott kibontakozásával. „... Az ember magáraébredésének, önfelfedezésének egyik legfőbb formája, történeti emlékezet, fejlődésének öntudata" [3]. Az esztétika — mint tudomány — a társadalmi tudatformákat tárgyalja, így a zeneművészetet is. Az esztétikum az emberi tevékenységnek, az emberi munkának a függvénye. Ezt bizonyítják a művészet eredetét feltáró kutatások is. ,,A munka szervezi és embercsoportokat társadalommá, objektív érvényű, sokoldalú kapcsolatokat hoz létre a közös munkában és más és más módon részes emberek között. Ezek az új viszonylatok kényszerítik a társadalom tagját arra, hogy nekik megfelelő sokoldalúsággal lássa és kezdje egész világát, hogy a természettel is 'csak a társadalmi viszonylatok által meghatározott módon érintkezzék. Ezek szabják meg a gondolkodását, szemléletét, magatartását még akkor is, amikor éppen nem vesz részt a közös munka valamelyik ágában. Ezek bölcsői az emberi érzelemvilágnak, ezek teszik lehetővé azt is, hogy az ember elvonatkoztassa világa hangzó megnyilvánulásait a hangok forrásaitól, és magukból a hangokból — jelentésüket általánosítva — rendszert alkosson az egész valóság megjelenítésére. Tehát a zene forrása nem egyszerűen csak a közös kapálás vagy evezés ténye, hanem a munkateremtette társadalom egész tudatformáló működése" [4], Mint a zenei hangnak, éppúgy a ritmusnak is a munka a teremtő atyja. Karl Biicherl a marxista hatás alatt álló polgári kutató „Munka és ritmus" c. alapvető munkájában számos úgynevezett „munkadalt" gyűjtött össze. Ezek versbeli és dallambeli szerkezetéből, ritmusából kimutatható összefüggésük magával a fizikai munkával. A ritmikusan végzett fizikai munka — akár csoportosan, akár egyénileg végezték — a munka eredményességét segítette elő. Célszerűbbé váltak az egyes munkamozdulatok, kevesebb erőfeszítéssel jártak az egyes munkafázisok. Plehanov rámutatott arra, hogy a dalok ritmusát minden esetben a termelő munka ritmusa határozza meg. Miután a termelőmunka technológiája is befolyásolta a dalok tartalmát, a dallam, a ritmus és a költészet fejlődésük első fokán a legszorosabban összefüggtek egymással, de a hármas egység alapeleme a munka volt. Az esztétikum, mint az emberi munka terméke, a társadalom fejlődése során alakul ki, tökéletesedik, melynek megértéséhez nem elegendő a külső tulajdonságok ismerete. Tapasztalati megismerést kívánt az érzet, az észlelet és képzeleten keresztül éppúgy, mint racionális megismerést, mely tudományos megismerés logikára és gyakorlatra épül. A két megismerés azonban elválaszthatatlan egymástól. Lenin szerint: az emberi megismerés történelmi folyamat, melyben dialektika van. A természetnek az emberi gondolkodásban való tükröződése. 142