Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

Eger környékén) következtében annyira megrongálódott, hogy életveszélyessé vált. A kir. tanfelügyelő úr 1927-ben tett látogatása alkalmával személyesen is felhívta a figyelmet a megjavítására, de mindmáig semmiféle intézkedés nem történt" [17]. ,,A szűcsi, zaránki, tarnaszentmiklósi iskolaszék a tanítói lakás megjavítását kéri, mert a mennyezetről becsöpög az eső, a falak beáztak, megrepedtek és összedőléssel fenyeget" [18]. A pedagógusok a megye értelmiségének a legalsó csoportját képezték. Fizetésük (általában havi 70—160 P) csak a legszükségesebb mindennapi életigények kielégítésére volt elegendő. Egyszerűen — sokszor kopottan — öltözködtek, kultürígényeik kielégítésére nem is gondolhattak. A csendőr-, katonatisztek, ügyvédek, jegyzők, plébánosok stb. lenézték őket. A falusi tanítók nyomora mellett a plébánosok, jegyzők szinte dúskáltak az anyagi jólétben. Az Egri Egyházmegyei Közlöny 1925-ös számában a következőket olvashatjuk: ,,Az egri egyházmegye plébániáinak ingatlan vagyona hozzávetőlegesen: szántó: 11 093 kat. hold rét, legelő: 1064 kat. hold (a szőlő, gyümölcsös nem szerepel benne)." [19] A falu ellenforradalmi politikájának képviselői, ideológiai szószólói, irányítói a plébánosok és a jegyzők voltak. Egymásrautaltságukról egy kanonok a következőket írta: ,, . . . csak a szellemi és erkölcsi magaslaton álló jegyző látja be az egyház és állam egymásrautaltságát; nem lát a papban hatalmi versenytársat, hanem felismeri benne a közigazgatás hatalmas előmunkását, ki számára porhanyóvá teszi a talajt s kinek éppen ezért minden akcióját lelkesen támogatni kellene, mely támogatás azután busásan kamatozik mindkettőjük munkájában" [20]. A falu lakosságát tehát csak úgy tudják orránál fogva vezetni, ha összedolgoznak. Ezt még világosabban fejtette ki az egyik falusi plébános ,,A pap és jegyző közötti jó viszonyról" c. cikkében: ,,Az emberről, ha benne a lelki képességek és a testi szervek összhangja felbomlik, azt szokás mondani: megbolondult. Ilyenforma állapotba jut az a község is, amely a lelki irányítás és a földi, vagy mondjuk a polgári érdekek gondozása tekintetében az összhangot nélkülözni kénytelen ... A papnak és a jegyzőnek feltétlenül kötelességük, hogy alattvalóik előtt egymás tekintélyét fenntartsák, egymásnak a kölcsönös tiszteletet megadják . . . Egymás hivatali eljárását alattvalóik előtt soha kritika tárgyává ne tegyék. Közérdekű feladatok előtt egyiköknek se derogáljon a másikat felkeresni, hogy a teendőkre, állásfoglalásra nézve egymással értekezhessenek és előre megegyezhessenek, hogy így előre ki legyen zárva az az eshetőség, hogy akár a képviselőtestületben, akár az iskolaszékben egymás felfogásával szemben kelljen állást foglalniok ... — majd tovább folytatja — Egymástól sem a befolyást, sem az anyagi jólétet, sem a nép bizalmát soha se irigyeljék; hiszen kölcsönös jóakarattal minden, irányban hihetetlenül sokat könnyíthetiiek és javíthatnak egymás helyzetén. Soha ne helyezzék szembe egymással és ne zárják el egymástól kínai fallal a politikai közsé89