Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

Az írásbeli vizsga 2 napig tartott: az első nap magyar nyelv- és irodalomból s rajzból; a második nap számtanból és német nyelvből kellett a tanulónak számot adni felkészültségéről. A szóbeli vizsga az írásbeli után 3—4 nap múlva következhetett. Az előírt olvasmányok a magántanulókra is kötelezőek voltak, valamint még az írásbeli vizsga előtt be kellett mutatni az összes otthon elkészített rajz-, írásbeli és szlöjd (kézimunka) feladatokat. A szóbeli vizsga szigorúan zárt volt. Ami azonban a legfényesebben igazolja az ellenforradalmi rendszer uralkodó osztályainak vallásos, félrevezető és reakciós iskolapolitikáját, az az volt, hogy: „A magánvizsga előtt saját lelkészének igazolványával kellett tanúsítani, hogy az előírt vallásgyakorlatoknak eleget tett" [121. A szegény dolgozók gyermekeinek középiskolába való bekerülését gátolták a felvételi vizsgák is. Az Egri Népújság egyik számában a következő cikket olvashatjuk :„A Főgimnázium Igazgatósága közli, hogy az I. osztályba felveendő tanulók felvételi vizsgát tesznek. E vizsgálatra aug. 26-ig lehet jelentkezni. A vizsgálat írásbeli és szóbeli részből áll. Az írásbeli ideje aug. 27-e. Tárgya: tollbamondott szöveg leírása. Az írásbeli eredménye alapján határoz a Felvevő Bizottság, hogy vájjon szóbeli vizsgálatra is utasítja az illetőt, vagy azt elengedve az írásbeli alapján felveszi a rendes tanulók sorába. A szóbeli vizsga ideje aug. 28—30. Tárgya: egy ott olvasott rövidebb magyar olvasmány tartalmának elmondása; a legfontosabb nyelvtani elemek felismerése; továbbá a 4 alapművelet; az egyszeregy és fejszámolás. A vizsgálat díja 12 korona" [13]. E felvételi vizsga igen jó alkalom volt a munkás- és szegényparaszt-gyermekek kirostálására. Az uralkodó osztályok gyermekei legtöbbször már szóbeli vizsgára sem mentek, mert felvették őket az írásbelin. Annál keményebben vizsgáztatták a nép egyszerű fiait és lányait, akiknek döntő többsége ki is esett e „szűrővizsgán". A felvett tanulókra — főleg a vidékiekre — szeptemberben újabb megpróbáltatások vártak. Internátusba, kollégiumba alig vettek fel tanulót, mert kevés volt a férőhely. Az iskola össztanulóinak kb. csak az 5— 10 százaléka, maximálisan egyes intézményeknél 1/3-a kerülhetett be internátusba. Pl. az egri Dobó Gimnáziumban az 1930/31-es tanévben 305 tanuló közül csak 14 lakott internátusban; vagy az egri Érseki Tanítóképző Intézetben ugyanebben a tanévben 230 tanítónövendék közül csak kb. 70— 80 lett kollégista; vagy az egri érseki fiú kereskedelmiben az 1942/43-as tanévben 415 tanuló iratkozott be, és ennek kb. 26 százaléka került internátusba. A többi vidéki tanuló magánházban nyert elhelyezést. Gyöngyös és Hatvan még rosszabb helyzetben volt, mint Eger a tanulók elhelyezése szempontjából. Sok diáknál a rendszeres étkezés sem volt biztosítva. Gyakran előfordult, hogy a szegényebb diákok meleg ételt naponta kétszer kaptak, de volt olyan is, aki naponta csak egyszer, sőt olyan is előfordult, hogy naponta egyszer sem jutottak meleg ételhez. Augusztus végén, szeptember elején gyakran jelentek meg az Egri Népújság hasábjain az ilyen irányú cikkek. Pl. „Megindult ismét a sorkosztolás." „Jönnek a diákok." Az egyik cikk pl. a következőket írta: ,,Alig egy pár nap még s itt a szeptember. Eger, a nagy iskolaváros várja újból a vakációi pihenésből visszatérő diá86