Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

tében e tekintetben egy jelentős új tényezőt kapcsoltunk be. Nem felesle­ges ezért itt emlékeznünk Peter Petersonra, aki már évekkel ezelőtt ha­tározottan utalt arra: a hagyományos megoldásokat a csoportok vezetésé­nek nehezebb, de differenciáltabb didaktikai munkájával kell felváltani Hozzátehetjük: nem „felváltani" kell. hanem ilyenekkel kiegészíteni a ma­ga helyén éppúgy szükséges frontális osztálymunkát" [25], Valóban megváltozott az óra karaktere. A prelegáló tanártípus idegen a mai iskolától. A korszerű tanításban a tanár nem inti le a kérdező gye­reket: a korszerű oktatást úgy kell felfognunk, mint a nevelő és a tanuló­közösség együttes, közös munkáját. Ez pedig felbecsülhetetlen nevelési értékeket rejt magában [26], A tanulók tevékenységének olyan változatos­ságát lehet elérni, amilyenről a régi iskolában álmodni sem lehetett [27]. Ezekből következik, hogy a csoportfoglalkozás nem egyszerűen szer­vezeti probléma, hanem alapvető pedagógiai problémakört takar. A cso­portfoglalkozás mint új oktatásforma nem pedagógiai divatként hódított oly gyorsan teret, hanem azért lett népszerű, mert igen nagy lehetőségeket tár fel mind az oktatásban, mind a nevelésben. Nevelési hatásfoka különö­sen nagy. A nyelvtan tantárgyi sajátosságából következik, hogy a nyelvtantaní­tás során különösen eredményesen alkalmazhatjuk a csoportmunkát. Az anyanyelvi oktatás tantárgyi fejlődése még napjainkban sem egyenes vo­nalú. Viszonylag kevés az újjal való próbálkozás, sőt néha még a példatár is elszürkül: nemzedékek tanulják ugyanazt a példát egy-egy nyelvi tény­re. Ha a tanulók maguk fogják a példák sokaságát nyújtani, nyilván kikü­szöböljük a nyelvtanóráról az egyhangúságot. A szabadabb, kötetlenebb forma a nyelvtanóra másik rémét: az unalmat fogja száműzni. Az óra egy­egy részében alkalmazzuk tehát a csoportmunkát, de tartsuk szem előtt, hogy a csoportos munka a frontális munkával, a feladatlapos megoldással és más módszeres eljárásokkal együtt fog valóban, célra vezetni. És gon­doljunk arra, hogy nincs olyan módszer, amelyik önmagában, megfelelő tanári irányítás nélkül elvégezhetné az oktatás és nevelés bonyolult fel­adatát, Az eredményes oktató-nevelő munkához a magas szintű szaktudás és a jó módszer mellett nélkülözhetetlen a szaktárgyát és tanítványait valóban szerető szaktanár, aki meg tudja és meg is akarja valósítani a tan­tárgy tanítása során felmerülő oktatási és nevelési lehetőségeket. JEGYZETEK [1] L. N. Landa: Az algoritmusok és a programozott oktatás. Tankönyvkiadó, Bp. 1966. (A pedagógia időszerű kérdései külföldön. Szerk.: Illés Lajosné). 85. o [21 Lásd a bibliográfiát! [3] Bokor Istvánné: Csoportfoglalkozás a 2. osztályban a nyelvtan-helyesírási órán. Módszertani Közlemények, 9 (1969): 12—16. o. [4] Gál Andrásné—Xantus Gyuláné: Csoportmunka-kísérletek néhány tapasztalata. Magyar Pedagógia, 1968: 381—393. o. [5] Fábián Zoltán: A csoportfoglalkozások pedagógiai értékei. Pedagógiai Szemle, 1967: 491. o. [6] Dr. Búzás László: A csoportmunka időszerű kérdései. Tankönyvkiadó, Bp. 1966. Pedagógiai Közlemények 1. (Az ELTE Neveléstudományi Tanszékének kiadvá­nyai). — Fábián Zoltán: A csoportfoglalkozások pedagógiai értékei. Pedagógiai Szemle, 1967: 486—506. o. 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom