Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

munka, a „csoportok" nem dolgoznak egyszerre, eredményeiket nem is lehet összegezni. Ez a gyakorlásnak egy formája, de nem csoportos foglalkozás. Talán ilyen félreértésekből is következik, hogy a csoportos munkaforma oktatási eredményeit többen vitatják. Kísérleteink során meggyőződtünk arról, hogy a tanulók legalább olyan eredményesen sajátítják el az anyagot ezzel a munkaformával, mint a frontálissal. Természetesen meg kell gondolnunk, hogy mit értünk egy-egy anyagrész megtanulásán. A tanuló akkor tudja az anyagot, ha megfelelő tényanyagot gyűjtött, ha annak alapján általánosított, az új ismereteket beillesztette eddigi ismereteinek rendszerébe, megtanulta az új ismeretet gyakorlatban alkalmazni, és ezt a gyakorlati alkalmazást készséggé is fejlesztettük. Ezt a sok szempontú oktatási célt a nyelvtantanítás során csoportos munkaformával sem nehezebb elérni, sőt, talán könnyebb. A közölt óraleírások mutatják ugyanis, hogy ezzel a munkaformával egy-egy nyelvi tényt igen sokoldalúan tudunk megvizsgálni, és a gyakorlati alkalmazásra is több példát látnak a tanulók. De még az oktatási ereményeknél is fontosabbak azok a nevelési vonatkozások, amelyeket a csoportos foglalkozásban meg tudunk valósítani. Leglényegesebb vonása, hogy hozzászoktatja a tanulókat a közösségi munkához. „Megváltoztatja a tanulók viselkedésének motívumait, a súlypontot az egyes személy eredményeiről a közösség sikereire, az objektív vívmányokra helyezi át, új formát biztosít a megismerés és a tevékenység folyamatának, és az egyéni gondolkodás és cselekvés helyett a társadalmi gondolkodást és a közösségi együttműködést vezeti be . . . Az elméletet és a gyakorlatot egyesítő oktató-nevelő munka új tartalmának a közösségi munka az igazán megfelelő formája" [16]. Sőt olyan véleménnyel is találkozhatunk, hogy ha a csoportmunka alapvető értékét a közös munkára nevelésben, a munkaszervezés korszerű módszereinek elsajátításában és az önképzésre nevelésben látjuk, akkor szükségszerűen háttérbe szorul az a kérdés, hogy ezzel a munkaformával vagy a teljes osztály tanítás módszerével lehet-e több tudást szerezni [17]. Hiszen a modern nevelés alapvető feladata, hogy társadalmi tevékenységre neveljen [18]. A csoportmunka erre alkalmas, mert erősíti a kapcsolatot az osztályközösség tagjai között, és kialakítja a tanulók között azt a társasviszonyt, amelyik a tanulási folyamat előfeltétele. A közösségi munka során el kell érnünk, hogy minden tanuló egyformán vegyen részt a munkában. Meg kell értetnünk: nem arra gondolunk, hogy midenki egyforma eredménnyel, hanem arra, hogy egyforma törekvéssel vegyen részt a munkában, ki-ki erejéhez képest. — Ennek a gondolatnak a tudatosítása nagyon fontos az életre való felkészítés szempontjából: tanulja meg a gyermek, hogy nem csak az eredmények döntenek a minősítésnél, hanem a munkához való hozzáállás is. De a csoportos munkafonna közösségformáló erejét a tanárnak ki is kell használnia. Ehhez természetesen szükséges, hogy a tanulók is világosan lássák: azért alkalmazzuk a csoportos módszert, mert az életben is gyakran kapnak ilyen feladatot. Éppen ezért, minden adódó alkalommal fel kell hívnunk a figyelmet az egyetemes felelősségre. Ezért volt helyes, 56