Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

ponyvairodalomnak. Ilyent még nem egyet találhatunk a századfordulón és utána is. 1898-ban jelenik meg a Hevesvármegyei Hírlapban (193. szám) egy „eredeti tárca" Orosz szerelem címmel. Az egzotikus orosz elemek itt is csak a szokványos szerelmi história díszletei. Ostoba, elcsépelt a történet, amely csak azért „megy el", mert a közönség szereti az oroszos témákat. Az elbeszélés a Kaukázus bércei között játszódik, kis kozák faluban. Természetesen esik a hó, hó nélkül nincs orosz beszély! Ivánovics Péter, az öreg kozák, vutkis üvegje mellett vár]a a tavaszt. Egyedül van leányával, kinek szerelme, a délceg Vasilik a Kaukázus bércein legelteti lovait. De az idillt elrontja a gaz cselszövény: szán. érkezik a kegyelmes herceg küldöttével, ki játékszerének követeli a kozák atya szép cserkesz leányát. Hiába tiltakoznak, Vasilikot megölik a bérceken, az atya kap két hordó vutkit, a leányt elviszik, az atya megbékél. Pesti lapokban már a múlt század negyvenes éveiben anakronisztikusán hatnának azok az elbeszélések, amelyeket Pogonyi Nándor írogat jobb ügyhöz méltó buzgalommal. Ö is meg nem emésztett orosz elemekkel operál, felületes díszletként aggatja giccses történeteire. Tamára c. elbeszélése (Hevesvármegyei Hírlap, 1903 31.) nyilván Lermontov hatását jelzi, maga a név is, a természeti háttér, a szokás szerint tompán zúgó Terek, a kaukázusi bércek. A lermontovi Tamára cárné itt nimfomániás bestia, akinek a lánya szerelme, a fiatal Ipanow herceg is kellene. Bár tévedésből, de lányát is megöli, majd öngyilkos lesz. Mégis lehetetlen nem éreznünk a szenvedélyes, nagy irodalom kisugárzó hatását, még ilyen gyengécske történeten keresztül is. Pogonyi Nándor másik gyöngyszeme e tárgyban a Mese a hó alól c. tíz folytatásban közölt romantikus története (Hevesvármegyei Hírlap, 1905 20—30.) 1905-ben, a forradalom évében! A cím önkéntelenül Jókait idézi (Szabadság a hó alatt) és Pogonyi valóban Jókait megszégyenítő merészséggel és biztonsággal halmoz össze minden elemet, ami egy orosz beszélytől elvárható: nihilistákat, Szibériát, ólombányát, és keveri össze az ősi giccs-elemekkel: szegény fiúval, gazdag lánnyal, kis kunyhóval, melyben boldogabb az ember, mint a palotában. A mű a maga nemében oly tökéletes, hogy érdemes egy kissé hosszabban foglalkozni vele. Megírásának történelmi háttere nyilván az lehetett, hogy Oroszországból ismét forradalmi mozgolódásról jöttek hírek. Az elbeszélés hőseinek nevei pedig arról tanúskodnak, hogy Pogonyiban felidéződnek az 1878-as nihilista-pör emlékei. Főhősének, a nyomorgó orvostanhallgatónak a nevét Vera Zaszulicstól kölcsönzi, aki 1878-ban rálőtt Trepov tábornokra, Pétervár rendőrfőnökére. Igaz, hogy fiúról lévén szó, a lánynév kissé szokatlan, de sebaj! Vjera Szaszulics (sic!) tehát megszereti Popjedenozsev Lórin tábornok leányát, Anna Popjedenozsevnát (a Pobedonoszcev név eltorzult alakja). Miután V]era merényletet kísérelt meg Trepov tábornok ellen, Szibériába száműzik, ahová a hű és szerelmes Anna is követi. Szibériában természetesen ólombányában dolgozik, de végül sikerül megszökniük Kínán keresztül. Európába utaznak, Magyarországra kerülnek. A zárókép a legkife431