Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

nító sorsának bemutatásával; ezt a Hevesmegyei Tanügy közli 1912-ben (12. szám) nyilván éppen aktualitása miatt. Míg Csehov műveivel szerepel, addig Gorkijtól csak egyetlen elbeszélést találunk, a Vezeklés-t (Egri Híradó, 1910 12.). Gorkij neve viszont gyakran felbukkan a tárcákban, hírekben, bűnügyi tudósításokban mint jelző a „toprongyos", „csavargó" helyett. „Legjobban helyesel neki egy Gorkij tollára méltó alak . . . Egyenesen a törzsasztal felé tart s.megérinti a Gorkij-embert" (Egri Híradó, 1908 1., Simonyi: A mélységből) . . . „Az alkohol Gorkij-alakká változtatta" (Egri Híradó, 1908 64.. Mozgó tragikókép) . . . „Somogyi Józsefnek hívják a munKást, aki igazi Gorkij-alak" (Egri Napló, 1913 32., Egy koronáért a halálba). Jól rávilágít ez is arra. hogy Gorkij nálunk az Éjjeli menedékhely révén vált híressé. (Egerben is bemutatják 1904-ben.) Hogy mennyire ismert író már akkor, mutatja a következő könyvhirdetés : „Gorkij Maxim, az olyan fiatalon és hirtelen világhírűvé lett orosz író, aki mindig magáról ír, mint modern író mindig az élet mozgalmasságát rajzolja s ezekben tükrözi az élet nagy problémáit, elmélkedést pedig alig találni munkáiban —• egy helyütt, egyik novellájában mégis szóvá teszi az olvasást. Azt tartja, csak olyan könyvet érdemes olvasni, amiből igen sokat lehet tanulni. . olyan könyvet olvassunk, amely az élet titkát, az emberek lelkét ismerteti meg velünk. A legújabb nagy írók tényleg erre is törekszenek. Tolsztoj, Dosztojevszkij, Turgenyev, . . . Gorkij az emberek és az emberi életek kifejlődését rajzolják." A hirdetés tanulsága: tehát olvassunk történelmi műveket, éppen megjelent a Nagy Képes Világtörténet 12 kötetben! (Népiskolai Tanügy, 1901 45.) Gorkijt 1907-ben ismét együtt említik Tolsztojjal, Csehovval: „Az orosz irodalmat mi tette oly naggyá az elmúlt évtizedben, ha nem az crosz néplélek, vagy más szavakkal az orosz levegő megnyilvánulása. Az a sajátos íz, eredeti orosz szellem, melyet az orosz írók, mint Tolsztoj Leo, Maxim Gorkij, Csehov Antal. . . műveiben feltalálunk" (Hevesvármegvei Hírlap, 1907 33., Baloghy Pál: Fajmagyarság). Igényes irodalmi cikkben is hivatkoznak Gorkijra: Pogonyi Nándor az Irodalmi irányzat (Hevesvármegyei Hírlap, 1906/21.) c. eszmefuttatásában ír a bölcseleti, az orosz irányzatról, „amely a realizmus felé látszik ugyan hajlani, de a felé a realizmus felé, a mely keresi az emberi méltóság idealizmusát... Ez az irányzat a modern szociálizmus célját szolgálja . . ." Példaként Gorkij Éjjeli menedékhely-ét említi a szerző. Az „öt nagy" (aki Egerben csak négy, hiszen a Dosztojevszkij-hullám elkerülte városunkat) művein kívül még sok orosz szerző neve került bele az egri sajtóba. Közöttük vannak valódi klasszikusok, olyanok, mint Puskin, Lermontov, Gogol, Korolenko, Krilov, Csernisevszkij, Nyekraszov, de az ő életművük legfeljebb egy-egy könyvhirdetés erejéig hatol be az egri köztudatba, fordítás csak elvétve akad. a rájuk való utalások, hivatkozások is ritkák. Mások olyan orosz írók, akiket ugyan számon tart a szovjet irodalomtörténet, de munkásságuk az előzőekénél kevésbé jelentős, s a magyar irodalmi ízlés formálásában sem volt semmi szerepük. Ilyen pl. Nyikityin vagy Uszpenszkij. Szerepelnek még a divat által felkapott tucatírók, 428