Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

A lapokban csak egyszer-egyszer tűnik fel Rahmanyinov, Razumovszkii, Davidov neve. Üdítő változatosság Szlavjanszkij—Agrenyev együttesének többszöri egri fellépése (1890., 1892., 1896., 1908.). Az ő műsorukon népdalokon kívül Rimszkij-Korszakov, Borogyin, Dargomizsszkij. Lvov művei is szerepeltek. Hogy milyen sikerük volt, azt jól mutatja egy korabeli kritika a Cecília c. egri egyházzenei lapból (1890/2.): „Jön Magyarország fővárosába egy 70—80 tagból álló énekestársaság. A magyar előtt fájdalmas emlékű, sőt történelmileg, politikailag gyűlölt nemzet gyermekei: oroszok. Magukkal hozzák, mintegy kihívólag, tüntetőleg magukon hordják ennek az előttünk ellenszenves fajnak minden karakterisztikonját: dalban, szóban, ruhában, arczban, modorban, magaviseletben, szokásokban teljesen muszkák. Énekelnek csupamerő egyszerűségeket: orosz népdalt, balladát, románcot. Ej uhnem-et és Vörös szarafán-1. De énekelnek bámulatos összetanultsággal, programmjok egyszerű tartalmának megfelelő művészi tökéletességgel, a szép ének-előadás és hangkezelés minden titkának tudatos ismeretével, finom alkalmazásával. És amint meghódították már előbb ének-művészetök varázsával, mondhatni, az egész művelt világot: úgy meghódítják most legnagyobb politikai ellenségüket, a magyart is. Előadásaik nemes élvezet tekintetében ünnepszámba mennek Budapesten, nap nap után színültig telt házak előtt énekelnek, a magyar sajtó tele van magasztalásukkal, estélyeket rendeznek tiszteletökre, és megtörténik az a lehetetlen dolog, hogy a magyar a tenyerén hordozza — a muszkát. Íme, az ének hatalma!" És hogy voltak azért itt értő emberek is, volt igény magasabb rendű zenei élményekre, tanulságul idézzük a Hevesvármegyei Hírlap (1910 20.) kritikusát, aki így ír a Szimfonikusok hangversenyéről, ill. Csajkovszkij III. Szimfóniájának előadásáról: ,. . . Et nunc venio- ... a múlt század talán legnagyobb orosz mesteréhez, Csajkovszky Péterhez. Mit szóljunk ehhez?! Semmit. Hallgassunk visszafojtott lélekzettel és érezzünk. Olyan fugát, amilyen az allegro; olyannémet táncot, mint az „a la tedesca", olyan orosz elégiát és olyan finálét mint amilyen a Márc. 5-én előadott 3-ik szimfóniában meg van írva, nem minden nap van alkalom élvezni." Egerben állandó színházi társulat nem volt, nyaranta jelentek meg a különböző társulatok, amelyek egy-két hónapig tengődtek a városban, a rész vétlenséggel küszködve. Érthető, hogy műsorukat igyekeztek minél vonzóbbá tenni és repertoárjukat elsősorban a könnyű műfajból állították össze. Ez magyarázza, hogy prózai művet keveset, orosz drámát pedig csak elvétve találunk a műsorban. Orosz tárgyú mű akad ugyan 1881-ben: „A kancsuka hazájában, vagy oroszországi rabszolgaélet", de hogy mennyire elavult darab volt már akkor is, az kitűnik a Regélő Themis kritikusának megjegyzéséből, aki azt kifogásolja, hogy a társulat ilyen régi darabokat szed elő, amik máshol már nem mennek, 1903-ban mutatják be először Csehov A medve c. egyfelvonásosát (Németh József társulata), és ugyanakkor jelzik azt is, hogy a társulat Gorkij Éjjeli menedékhely-ének bemutatására készül. A darab csak egy év múlva, 1904 augusztusában ke424