Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

Alkalmazva (3), (4), es (5)-re az és felhasználva (6)-t, kapjuk: (1) és (2)-vel megadott inverzió-formulát, oo -oo l CO n • a (co) = o • e coe) oo -"•-TW— I CO • d (3, a) (4, a) a (co) l+o-e 00 :_L. ( F I — | • e 2 n J I c —00 / CO •d Vagyis az eredő fényhullám amplitúdó függvényére: A (co) = a (OJ) 1 + p • e á —i co adódik. (5, a) (7) Eredményünket speciálisan a Michelson-féle interferométerre alkalmazva, és feltéve, hogy a« = 1, vagy legalább is jó megközelítéssel ez megvalósítható (vagyis az osztóprizmából kilépő és interferáló két fényhullám intenzitása egymáshoz viszonyítva mindig egyenlő), kapjuk (7)-ből az eredő spektrális intenzitására, mivel az az amplitúdó négyzetével arányos: / (

to) ~ a'

1 (co) 1 + cos cod (8) Ez az egyenlet az eredő intenzitást a két egyenlő intenzitású interferáló fényhullám közötti ő útkülönbség függvényében írja le. Meghatározhatjuk ezért az interferáló fényhullámok spektrumát, mint a ó útkülönbség függvényét. A teljes intenzitás (8) szerint: oo Ij ~ | a

2 foj)-d co+ fa

2 (co) • cos— d co /

0 (&) (9) o ö jelöléssel, ahol Io(d) az intenzitást a ő útkülönbség függvényében írja le. 347