Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

végül is hajótörést szenvedett, és a liberálisok politikai nemzet-koncepciója kerekedett felül? Ennek megértéséhez több tényezőt kell figyelemre méltatnunk. Fontossági sorrendben haladva mindenekelőtt azt, hogy a magyar nacionalizmus célkitűzései valójában és végérvényesen az 1830-as, 40-es években, a liberálisok műhelyében tisztázódtak. Ekkor dőlt el végérvényesen, hogy az árutermelő, polgárosodó magyar nemesség ,,az ezeréves haza" álláspontjára helyezkedik és a polgári nemzetté válás folytán előállott helyzetből a történeti államegység fenntartásával keres kiutat. Amikor azonban ezt megállapítjuk, nem mulaszthatjuk el aláhúzni azt a körülményt, hogy bár a területi egység kérdése nem merült fel direkt módon, s a nemzeti mozgalmak fő tendenciája, ti. az önálló nemzetállam megteremtésére irányuló törekvés a velünk együtt élő népeknél ekkor még csak homályosan jelentkezett — ámbár erre is volt beszédes példa —, a magyar nemességnek ez az álláspontja alapjában súlyos választás alapján alakult ki. Döntenie kellett, hogy: vagy elismeri a nemzeti mozgalmak jogosságát, szabad folyást enged azoknak, és vállalja annak minden következményét, vagy pedig útját állja azoknak, az önálló nemzeti állam kialakítására irányuló törekvések elé gátakat emel, s az öntudatra ébredt népeket a magyar állam történeti keretei között tartja meg. Ismeretes, hogy a magyar nemesség- az utóbbi mellett döntött, és így történt, hogy a magyar nacionalizmus középpontjába a történeti Magyarország területi egységének fenntartása, másfelől a nemzetiségeknek a magyar állam keretei között való megtartása, vagyis két egymással szorosan összefüggő és egymást feltételező politikai elgondolás és célkitűzés került. A döntést, mint azt marxista történetírásunk világosan és egyértelműen megfogalmazta, alapjában a gazdasági érdekek alakították ki, vagyis az a tény, hogy a polgárosodó magyar nemesség a történeti Magyarország egészét a maga nemzeti piacának tekintette [13], és azon senkivel sem kívánt osztozkodni. Mégis úgy véljük, hogy ez a megállapítás némi kiegészítésre, vagy legalábbis módosításra szorul. Annak az árnyaltabb ábrázolás-igénynek megfelelően, amelyet Engels a materialista történetírás elé állított, s amelyet sohasem szűnt meg hangoztatni [14], rá kell mutatnunk, hogy ebben a döntésben nagy szerepet játszott az a tényező is, amit Engels igen találóan „az emberek fejében kísértő hagyomány"-nak nevez [15], vagyis ebben a magyar nemesség történelmi, politikai hagyományainak, s mint erre bőségesen hozhatnak példát, érzelmi momentumoknak is megvolt a maguk le nem becsülhető szerepe. Mindenesetre tény, hogy amikor ez eldőlt, és a magyar nacionalizmus célkitűzései tisztázódtak, valójában megpecsételődött a herderi vonal sorsa is. Nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar nemességnek olyan nemzetfogalomra van szüksége, amely ezt a célt teljes pontossággal és hűséggel fejezi ki. A herderi eszméknek, amelyeknek alapján csupán a magyarság teste körül lehetett megvonni a nemzet fogalmát, s amelyek így alkalmatlanok voltak a területi egység gondolatának szolgálatára, el kellett tűnniük a színről. Ekkor léptek teljes súllyal előtérbe azok az eszmék, amelyek a politikai nemzet útját egyengették, s amelyek már a XVIII. század végén meg21 337