Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

a tantervek egyformaságát, a tantervi kötöttséget [29]. Ez pedig elengedhetetlen a korábban ismertetett neonacionalista program végrehajtásához. Kornis több beszédében és cikkében vádolja a pedagógusokat, azok egyesületeit és folyóirataikat tehetetlenséggel és nemtörődömséggel, utalva arra, hogy ezen az állapoton, vagyis a neonacionalizmusscil szemben megnyilvánuló értetlenségen a legsürgősebben változtatni kell. Ismertetni, propagálni és magyarázni kell a nevelés új feladatait. Ezek a körülmények arra késztetik az uralkodó osztály ideológusait, hogy a legsürgősebben hozzáfogjanak az új közoktatás- és neveléspolitikai rendszer ideológiai igazolásához. E munka óvatos kezdeteivel találkozunk már azokban az indokolásokban is, melyeket egy-egy neveléspolitikai intézkedéssel kapcsolatosan szórványosan elmondanak. Koncepció azonban nem létezik. Ennek kialakítása tulajdonképpen csak azután kezdődik meg, amikor azt az egyes közoktatás- és neveléspolitikai intézkedések a 20-as évek közepén — a fentebb említett okok miatt — szükségessé teszik. A már említett előzményeken túl, mint ideológiai előkészítő munkát meg kell említenünk, hogy néhány filozófus, pedagógus a szaklapokban megpróbál kisebb-nagyobb eszmefuttatásokkal a neonacionalizmus segítésére sietni. Legjelentősebb ezek között Bartók György egyetemi tanár 1927-ben a Budapesti Szemlében megjelent tanulmánya [30], Ebben átfogó filozófiai rendszert próbál adni a neonacionalizmus neveléselméleti koncepciójához, szemben a már említett részletkérdéseket tárgyaló kisebb tanulmányokkal. Bartók György e nem túl nagy terjedelmű tanulmányban azzal próbál a neonacionalizmusnak megfelelő elméleti alap kidolgozásához segítséget nyújtani, hogy vizsgálat tárgyává teszi az értékelméleti idealizmus értékrendszerét, illetve az általános és a nemzeti érték egymáshoz való viszonyát. A probléma megoldásához Fichte, Natorp, sőt Nicolai Hartmann e témában kifejtett állásfoglalásainak eklektikus keverését adja, illetve a legfontosabb építőelemeket Fichte értékelméleti koncepciójából, neveléselméleti vonatkozású állásfoglalásából meríti [31], A Bartók által kreált elmélet egyébként megegyezik a III. Egyetemes Tanügyi Kongresszuson elmondott neveléselméleti előadások tartalmának lényegével, s ez egyfelől feleslegessé teszi nézeteinek külön részletes ismertetését, másrészt egyúttal arra is utal — éppen a kongresszuson kifejtett álláspontokkal való megegyezése miatt —, hogy a neonacionalizmus elméleti alapját megteremteni szándékozó elméletek változatlanul a német idealizmus forrásanyagából táplálkoznak. Az 1928-ban tartott III. Egyetemes Tanügyi Kongresszus (a továbbiakban III. ETK) pedagógiai szakosztálya kísérletezett azoknak az elméleti irányú törekvéseknek a kifejtésével és körülhatárolásával, melyek végső fokon igazolni próbálták a neonacionalizmus pedagógiai törekvéseit, elméleti alapjait. Három előadás hangzik el e tárgykörben: Nagy József „Világnézet és nevelés", Marcell Mihály „Valláserkölcsi alap a nevelésben" és Dékány István „Szabadság és kényszer a nevelésben" címmel [32]. Elöljáróban érdemes ezekről az előadásokról annyit megjegyezni, hogy bennük a neonacionalizmus kifejezés alig hangzik el, de mondani27